Eurolink Találkozó (2010)

Mottó: „Európában élni – kegyelem! Hogyan éljük meg ezt a kegyelmet?”

Az európai KÉK közösségei kétévente találkozóra jönnek össze. Ennek célja, hogy kapcsolatokat építsünk, a nemzeti közösség egymás életét jobban megismerjék, konkrét európai együttműködéseket kezdeményezzünk, és mindezek által közösségünk európai dimenzióját megéljük. Európai szinten az Euroteam fogja össze a nemzeti közösségeket, és ő határozza meg e találkozók témáját. Minden országban van egy nemzetközi kapcsolattartó személy, az Eurolink (európai „láncszem”) – ők vesznek részt ezeken a találkozókon. 2010-ben a magyar KÉK látta vendégül az Eurolink találkozót a leányfalui lelkigyakorlatos házban.

 

A következő oldalakon erről a találkozóról számolok be Nektek, mint a magyar KÉK Eurolink-je. Személyes élménybeszámolókat is olvashattok a dokumentum végén. Először vett részt Eurolink találkozón Kujbus Márta (Szatmárnémeti), aki a Partiumban tölti be az összekötő szerepét a magyar KÉK és az erdélyi KÉK csoportok között. Szeredi Éva és Attila a szombat esti társasági programra jöttek el, ők is megosztják velünk élményeiket.

Kívánom, hogy e beszámolók által Ti is részesedjetek az Eurolink találkozó kegyelmeiből és öröméből!

Az Eurolink találkozóra invitáló meghívóban ezt olvashattuk:
E találkozó célja:
 az Eurolink szerepének felfedezése, mély felismerése, mind saját nemzeti közösségükben, mind a tágabb európai közösségben.
 Megosszunk egymással beszámolókat, mit jelent “európai közösséghez tartozni”, “jó gyakorlat”, és az “Euroteam szerepe”.
 Megosszuk egymással nemzeti közösségünk helyzetét, és meghatározzunk konkrét kezdeményezéseket/projekteket, ahol együtt működhetünk. Nemzeti vezetőségetek miben végez megkülönböztetést mostanában? Hogyan érzem, ez érdekelheti a tágabb európai közösséget is?

És megpróbáljuk úgy megélni együtt ezeket a napokat, mint barátok az Úrban

Az Eurolink szerepe

Az Eurolink szerepéről van egy leírás, amelyet az előző Euroteam készített. Saját szerepünk újragondolásának ez volt az alapdokumentuma (lásd mellékelve).
A találkozó előtt a következő kérdéseket kaptuk meg a felkészüléshez:
 Reflektálás saját tapasztalataidra, mit jelent számodra Eurolink-nek lenni, saját közösségedben és a tágabb európai közösségben.
 Hogyan vagyok bevonva, mint Eurolink a nemzeti közösségembe/vezetőségbe?
 Milyen pozitív tapasztalataim voltak Eurolink szerepemmel kapcsolatban?
 Milyen nehézségeket tapasztaltam meg ebben a szerepben?
 Megkeresni/felfedezni, hogyan tudsz hatékonyabb lenni szerepedben… milyen lépések segítenének ebben.

Személyes reflexióban, kiscsoportos megosztásban és a plénumon történt beszámolóban beszéltük meg Eurolink szerepünkkel kapcsolatos gondolatainkat és tapasztalatainkat. Az elhangzottakat az alábbiakban próbálom visszaadni, leírni:

Az Eurolink szerepe világosan körülhatárolt:
- kontakt személy a világközösséggel és az Euroteam-mel;
- kommunikációs szerepe van más nemzeti közösségek megismerésében, a KÉK nemzetközi dimenziójának megtapasztalásában
Pozitív tapasztalataink:
- Ann: mint Eurolink tehetek valamit a közösségemért. Más nemzeti közösségeket megismerve, összehasonlíthatom őket a sajátommal: és megláthatom, mik a mi értékeink, mik a mi hiányaink. Pl. láthatom, hogy Kelet-Európában növekednek a KÉK közösségek, míg Nyugat-Európában elhagyják az emberek az egyházat. Ez egy kihívás számunkra: új csoportot alakítani a kereszténységet elhagyott idősebb emberekkel.
- Margaret: Én Kelet-Európában élek, számomra a kelet-európai KÉK közösségek fontosabbak, közös a történelmünk. – Jó megélni, hogy egy nagyobb közösséghez tartozom, tartozunk. A nemzetközi KÉK dokumentumok nagyon sokfélék, színesek. Részt veszek a lengyel regionális találkozók szervezésében, ahol nemzetközi témákat is közvetítünk KÉK tagjainknak.
- David: Eurolink-nek születtem szívemben Eurolink voltam már azelőtt is, hogy megbíztak ezzel a feladattal. „Nemzetközi”-nek lenni – ez közel áll a szívemhez! Nem szabad feladnunk az álmunkat: imádkozzunk a KÉK nemzetközi kapcsolatainak erősödéséért.
- Zsófi: a kapcsolattartásban fontos az email levelezés, de fontosabb, és pótolhatatlan a személyes találkozás. A személyes találkozásban, a pillanat jelenlétében válunk közösséggé, és a közösség mindig több, mint az egyének összessége. – A nemzetközi dokumentumokat nem elég lefordítani, valamilyen formában fel kell dolgoznom, úgy kell átadnom, hogy a közösségem „venni” tudja az üzenetet. – Nem kell sokat beszélni a nemzetközi iránymutatásokról, de fontosnak tartom, hogy „impulzus” formájában felszínen tartsam közösségemben a Fatima-i világtalálkozó üzenetét (pl. Adolfo Nicolás SJ vízióját a prófétai közösségről).
- Juta: mi egy kicsi nemzeti közösség vagyunk, még épphogy el kezdett kialakulni a közösségünk. Úgy érzem magam, mint aki először megy be a dzsungelbe. Most sok ország beszámolóját meghallgatom, és ez bátorít engem: tegyem én is!
- Helmut: én azért lettem Eurolink, mert tudok angolul, és sokat utazom. Vonzó volt Eurolink-nek lennem. De kezdetben nem tudtam sokat a közösségről. Állandóan tanulnom kell. – Sok kapcsolatra tettem szert, ahányszor utaztam, valakit meglátogattam egy másik országban. De megálltunk itt, és nem folytatódott a kapcsolatunk. Egy kapcsolat fenntartása „időbefektetést” kíván. Érzem, tovább kellene lépni: mélyebb kapcsolatokat építeni. – Amikor email-t írok közösségi társaimnak, én is tapasztaltam, hogy nem válaszolnak: hiányzik a fogadókészség.
- David: a személyes kapcsolat nagyon fontos, nem elég dokumentumokat küldeni email-ben. Amikor email-eket írsz, legyél rövid, egyszerű, világos!
- Margaret: necsak email-eket továbbítsunk, hanem üzenetet: a KÉK él! Egy jezsuita egyszer azt mondta nekem: „utazzál annyit, amennyit tudsz, s egyszer majd eljön az idő, amikor otthon ülsz.”
- …..

Negatív tapasztalataink:
- Ann: a csoportvezetőknek beszámolok, átadom tapasztalataimat, de ők nem adják tovább a KÉK tagoknak,
- Margaret: a nemzetközi dokumentumok fordítása nagyon időigényes, nehéz. Fordító team-et kellene létrehoznunk.
- Tessy: amikor valaki Eurolink lesz, kapja meg az „Eurolink survival kit” csomagot, ismerje meg, miben áll a feladata – sokszor ez nem történik meg.
- ……
A találkozó első napján meghallgattuk néhány Eurolink beszámolóját arról, ők hogyan kapták ezt a feladatot, hogyan növekedtek benne, milyen tapasztalataik vannak. Íme két személy vallomása, ami nagyon megfogott:

Ann (flamand Belgium):
A Nairobi világtalálkozó (2003) nagy hatással volt rám. Lelkesedéssel eltelve számoltam be közösségemnek. Elfogadták tanúságtételemet. Megmozdult a közösség. Elkezdtek érdeklődni a nemzetközi dokumentumok, iránymutatások iránt. A nemzetközi dokumentumokat összegyűjteni, lefordítani, átadni a közösség tagjainak – ez fontos. Ez a „felülről lefelé” megközelítés. Aztán egy idő után rájöttünk: a „megkülönböztetés – döntés – támogatás – kiértékelés” módszeréről nem elég beszélni, hanem gyakorlattá kell váltani!
A Nairobi találkozó után megváltozott a vezetőség hozzáállása a KÉK csoportokhoz. Elkezdték meglátogatni a közösségeket, megismerni őket, mit csinálnak. Ez az „alulról felfelé” megközelítés: a vezetőség tagjai meglátogatják a közösségeket, és megkérdezik őket igényeikről, vágyaikról…
Ez az én tapasztalatom: a személyes élményeim elmondása a közösségemnek, személytől személyig kapcsolatokban – ez a fontos. Az Eurolink szerepem úgy tudom megfogalmazni: „híd” vagyok a világközösség és a saját nemzeti közösségem között.

Inge (Németország):

2003-ban az akkori német Eurolink nem tudta tovább végezni ezt a feladatot, ezért a GCL elnöke megkérdezett engem: „Kész vagy-e arra, hogy Eurolink legyél?” – „Igen, miért ne” – válaszoltam.
Első ténykedésem az volt, hogy bemutatkozó email-t írtam „kollégáimnak”, a többi Eurolink-nek. S ekkor ért az első megdöbbenés: senki nem válaszolt…
Részt vettem Lille-ben az európai KÉK küldöttgyűlésen. Nem készültem fel igazán ország-ismeretből, de a lille-i találkozó felkeltette érdeklődésemet. Ezért a találkozó után sokat olvastam Franciaországról. Ezáltal jobban tudatára ébredtem saját nemzeti identitásomnak is.
Amikor a GCL a magyar KÉK patronálója lett, Magyarországra látogattam Danielával. Nem felejtem el azt az élményt: az egyik magyar KÉK csoport meghívott a közösségi találkozójukra. Bár nem értettem a nyelvet, de otthon éreztem magam közöttük.
Ausztriával és Svájccal együtt egy közös fordítócsoportot hoztunk létre (közös nyelv előnye!)
A „Grundkurs”-t együtt tartja a német és az osztrák GCL.
Regensburgi otthonomban gyakran vendégül látom a világKÉK elnökségét illetve az Euroteam-et.
Én szerkesztem az Európai KÉK Hírlevelet – ez egy lehetőség arra, hogy megosszuk egymással nemzeti közösségünk híreit, aktualitásait.
Örülök, hogy Eurolink vagyok. Elmélyíti KÉK identitásomat, és a világközösséghez tartozás érzését adja.

Az első nap végén európai vezetőnk, Evelyne meghívott minket arra, hogy mindegyikünk fogalmazzon meg 2-3 pozitív dolgot, 2-3 kicsi lépést, amelyre most hívást érzek, és amelyet meg tudok tenni. Amely megvalósítható. „Talentumokkal rendelkezel, meg tudod tenni, amire meghívást kaptál” – mondta Evelyne.
Színes kartonból kivágott lábfejet kaptunk, amelyre mindenki ráírhatta a maga szavát, meghívását, feladatát. A szentmise felajánlásakor ezt tettük le az oltár elé, a rózsafüzér középdísz köré (lásd a fényképet az EUROLINKS MEETING2010.ppt diasorozatban).

A csoportmegosztásokat végighallgatva Pierre Meyers SJ megállapította, hogy különböző gyökereink vannak, Európa nagyon sokszínű, sok a különbözőség. De jó a kommunikáció európai szinten. Személyes megnyilatkozásainkat hallgatva, kiemelte az Eurolink kettős szerepét: „fordítani és közvetíteni”. A világKÉK-től érkező leveleket lefordítani – ez az első feladatunk. De ennél fontosabb: úgy közvetíteni a világKÉK üzenetét, hogy megérkezzen nemzeti közösségembe.

A szentmisét Luke Rodriguez SJ, a világKÉK egyházi asszisztense celebrálta. Az a feladatunk, hogy fényt hozzunk a világra, és világítsunk. Nem én vagyok a fény, hanem Jézus. Krisztus világossága vezet el az igaz életre. Ezt kell láthatóvá tennem a világon.
Fény – árnyék. Ne légy szomorú, ha néha úgy érzed, árnyék vagy, mert a fény mindig nagyobb, mint az árnyék!

Európai közösséghez tartozni

A találkozó második napján ezzel a témával foglalkoztunk.
Chris Micallef, a világKÉK elnökségi tagja előadást tartott a KÉK európai jellemzőiről: Európában 24 országban van KÉK közösség.
- határokon átnyúló közösség: Európában egyre több ember utazik más országba, ahol tanulmányait folytatja, vagy dolgozik.
- Elköteleződés a KÉK-ben: kiemelt fontosságú, hogy megosszuk egymással a jó gyakorlatokat és tapasztalatainkat
- Prioritás élvez a vezetők és csoportvezetők képzése is
- Hálózat működik a migrációval (vándorlással) kapcsolatos problémák kezelésére.
Az európai összetartozás tudatát és érzését növelik a következő alkalmak, eszközök, módszerek:
- KÉK szünidei nyaralás (pl. Tannenlohe 2010. augusztusában Németországban, a fiatalok számára: Palermo, 2007).
- Regionális hálózatok: migráció, ökológiai hálózat,
- Formációs dokumentumok, vezetőképzés,
- Partnerségi és patronálói kapcsolatok az európai KÉK közösségek között: felelősek vagyunk egymásért. Nem kell nulláról kezdened, mert mások már megküzdöttek azokkal a problémákkal, amelyekkel te most szembesülsz (a tapasztaltabb nemzeti közösségek támogatják a fiatalabb közösségeket).
- „megkülönböztetés – döntés – támogatás – kiértékelés” dinamizmusának megélése: gyakorlattá váltása. Ez az a mód, ahogyan apostoli közösséggé válhatunk.

Saviour, az európai KÉK vezetőség tagja az európai KÉK kommunikációs eszközeiről beszélt.
- Európai KÉK hírlevél: meghívás ez minden Eurolink számára, hogy beszámoljanak arról, mi történt nemzeti közösségükben. Rövidebb lett, mint korábban az Európai KÉK folyóirat volt. Elsődleges célja, hogy olyan eseményekről írjunk, amelyek nyitottak más országok számára is.
- Európai KÉK honlapja: http://www.clc-europe.org/index.html helyet biztosít nekünk arra, hogy megosszuk egymással híreinket. A honlap bepillantást enged Európa színes sokféleségébe. Saviour arra kért bennünket, hogy küldjünk beszámolókat nemzeti közösségünk eseményeiről, fényképekkel – ez lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük egymást. Az országok közötti kapcsolatok építésének alapfelvétele, hogy vezetőségünk elérhetőségeit is írjuk meg. Saviour azt ajánlotta, hogy gyakrabban látogassuk meg az európai KÉK honlapját, legyen ez is része Eurolink szerepünknek!

Hozzászólások:
- Fontos az európai programok megszervezése, kezdeményezések elindítása. Egyik nemzeti közösség tudatossága erősítheti a másikat is. Nagyobb az erőnk, ha közösen cselekszünk.
- prioritások meghatározása is fontos – mert sok a kihívás, sok a tennivaló, ezért ha nem határozunk meg prioritásokat, nem fogunk csinálni semmit.
- Melyek az „égető kérdések”? Lobbizni ezek érdekében, hangot adni azok helyet, akiknek „nincsen hangjuk”.
- A határokon átnyúló európai KÉK-re több példa is van: Belgiumban sok uniós intézmény van, ahol sokféle nemzetiségű ember dolgozik. Az EU-s alkalmazottak csatlakozhatnak a belga KÉK csoportok valamelyikéhez, ha igényük van rá. Természetesen ez nyitottságot követel mindkét fél részéről – de azt tapasztalják, hogy az ilyen nemzetközi KÉK csoportok új színt, impulzust hozhatnak a közösség életébe. Luxemburgban szintén több EU-s intézmény van, ezért itt is sok a külföldi munkavállaló. A luxemburgi KÉK csoportok nyitottak ezek befogadására, programjaikon részt lehet venni. Londonban vannak lengyel, francia KÉK csoportok is.
Mit várunk az Euroteam-től?
- Inspirációt, motivációt, formációt és prioritásokat!
- Hiányérzet is van bennünk: az Alicante-i dokumentumban szereplő prioritások nem kerültek szóba itt, Leányfalun. Az Euroteam-nek egyengetnie kellene az európai nemzeti közösségek útját, ahogyan a világKÉK elnöksége teszi, amikor például minden évben egy témát meghatároz a KÉK világnapra (fatimai záródokumentum feldolgozása érdekében).
- ……
A találkozón egyetlen nem európai résztvevő is volt: Sofia Montanez, kolumbiai fiatalasszony, aki férjével, Franklinnal együtt Rómában dolgozik a világKÉK titkárságán. Sofia elmondta: úgy látja, hogy Európa sok eszközzel, jó kommunikációval és sok tapasztalattal rendelkezik. Dél-Amerika nem rendelkezik elegendő eszközzel, anyagiakkal, de tenni szeretnének valamit a világközösségért! Dél-Amerikát ez érdekli: mit tehetünk a világközösségért. Az európai régió önmagáért tesz erőfeszítéseket. Dél-Amerikában kiemelt témák a migráció, a víz probléma és a politikai képviselet.

Pierre SJ visszatekintésre hívott bennünket: mit tettünk eddig? Mit jelent számomra Eurolink-nek lenni? Hogyan élhetjük meg a KÉK-et, mint európai közösséget? Erről osztottuk meg tapasztalatainkat az előző két napon.
A Miatyánkot 20 nyelven mondtuk el a reggeli imában. Sokfélék vagyunk, de egy Testhez tartozunk. Nem dominálhatja egyik a másikat, együtt alkotjuk a Testet. Ha a Test egyik tagja beteg, vele szenved a többi is. (1Kor 12, 13.).
A Timótusnak írt levél alapján Pierre SJ meghívott minket arra, hogy ismerjük fel azt a kegyelmet, amelyet kaptunk, hagyjuk, hogy a Lélek elevenné tegye bennünk az ajándékait, és engedjünk a kihívásnak és növekedjünk együtt! „Bízzál Istenben, aki meghívott arra, hogy társa legyél Fiának, Jézus Krisztusnak” (2Tim 1, 6-7. 14).
Saját nemzeti/regionális és helyi közösségedben gyakoroljátok a „megkülönböztetés-küldés-támogatás-kiértékelés” módszerét! Figyeljetek oda, milyen lélek lakik bennetek. És halljátok meg, mire indít a Lélek Benneteket – így haladtok az apostoli közösséggé válás útján.

Aktuális európai projektjeink: migráció, egyszerű életvitel.

Kegyelem Európában élni! Hogyan éled meg ezt a kegyelmet?

Az európai nemzeti közösségek beszámolói

Szombat délután az Eurolink-ek beszámoltak nemzeti közösségük fejleményeiről. Ennek formája teljesen kötetlen volt, de általában Power Point prezentációban mutattuk be egymásnak saját közösségünket, sok fényképpel színesítve. Ha megküldik az egyes országok előadásait, akkor részletesen leírom ezeket Nektek is. Most csak néhány momentumot emelek ki, amely engem is megragadott.

Franciaország:
A KÉK elnöke 5 lépést tűzött ki célul:
- a KÉK utat megosztani másokkal,
- az elköteleződés folyamata
- meghívás arra, hogy aktívabbak legyünk
- mutassuk be magunkat a világnak
- a fiatalok megközelítése a szentignáci család többi közösségével együttműködve.

Németország:
- lelkiségünk szókincse: hogyan beszélünk a hitünkről? Beszélünk? Kinek?
- Speciális szerepünk van az Egyházban: megosztani a KÉK kincseit
- Projekt: lelkigyakorlatos ház nyitása Ahmsen-ben (holland határon)

Olaszország:
Tábort szerveznek Máramarosszigeten árvagyerekek számára – meghívtak minket is ebbe a táborba

Luxemburg:
- különböző elköteleződésű emberek vannak a KÉK-ben: a tudatosság és a szándék különböző szintjei vannak jelen.
- Csoport koordinátor és csoportvezető „párosa” olyan, mint egy tandem – jó együttműködés szükséges közöttük – ezért rendszeres találkozókat szerveznek számukra
- Csoportok meglátogatása: hogyan zajlanak a találkozók, mi a programjuk.

Lengyelország: minden évben lelkigyakorlatot tartanak mozgássérültek (sceloris multiplex betegek) részére

Szlovákia: igényük van képzésre a KÉK identitásról és KÉK vezetőképzésre

Svájc:
- az ökumenizmus megélése mindennapos közösségükben, országukban
- lelkigyakorlat családok részére: amíg a szülők lelkigyakorlatoznak, vigyáznak a gyerekekre
- minden évben meglátogatják szülővárosuk problémás kerületeit. A jezsuiták melegedő szobát hoztak létre – a KÉK tagok is bekapcsolódnak ebbe a kezdeményezésbe.

Az európai KÉK színességéért, sokféleségéért, gazdagságáért, de mindenekelőtt a találkozás öröméért hálát adhattunk a szombat esti szentmisében, amelyet Forrai Tamás SJ koncelebrált Pakot Gézával és Luke Rodriguez-zel együtt. Prédikációjában az állhatatosság fontosságát emelte ki. Azok a magyar jezsuiták, akik hűségesen kitartottak, a magyar jezsuita rendet mentették át a mai Magyarországnak, a mai magyar Egyháznak, nekünk! Az állhatatosság nemcsak a saját üdvösségemet szolgálja, de közösségemét is.

Ezt követte egy vidám társasági program: magyar táncház. Mindenkinek felcsillant a szeme, amikor ezt bejelentettem (egészen estig titokban tartottam). Boros András és Nagy Bálint csodálatos estét ajándékozott nekünk: az egyszerűbb lépésektől haladva a bonyolultabb táncokig, sok magyar táncot megtanítottak a külföldi résztvevőknek, akik lelkesen álltak be a körbe. A táncmester örömére szolgált, hogy mindenki „vevő volt” a táncra, felszabadultan forogtunk, nevettünk. A táncról néhány fénykép látható az „EUROLINKS MEETING2010.ppt” c. összeállításban.

A vasárnap délelőtt nagy részét visszatekintésre fordítottuk: először közösen, vezetett visszatekintés formájában, majd egyéni imában. A megadott kérdésekre próbáltunk válaszolni a csendben: mit kaptam, mit viszek a közösségembe, mi volt pozitív és mi negatív számomra, mi segített, és mi okozott nehézséget számomra ebben a három napban. A kartonpapírból kivágott jobb lábfejre írtuk rá visszatekintésünk egy szavát, egy mondatát. Míg első napi „szavunkat” hazavihettük magunkkal, addig a zárónapi mondatunkat az Euroteam összegyűjtötte – ki tudja, mikor fogunk találkozni ezekkel az elhatározásainkkal

Méltó befejezése volt a találkozónak a szentmise, Pierre SJ celebrálásában.

Aztán ebéd után sorra érkeztek a taxik, minibuszok, és ki-ki elindult a repülőtérre, pályaudvarra vagy Budapestre.

Leányfalu, szép volt itt lenni!

Euroteam és Eurolink-ek, kegyelem volt együtt lenni!

 

Köszönetnyilvánítások

Szeretném kifejezni köszönetemet és tolmácsolni az Euroteam, az Eurolink-ek hálás köszönetét mindazoknak, akik személyes áldozatvállalásukkal hozzájárultak az Eurolink találkozóhoz (abc betűrendben):

Boldvai Ferenc: eljött a szombat esti társasági programra
Csupor Zoltán: elkészítette az Isten hozott kártyát, a tájékozódást segítő feliratokat és a plakátokat
Csupor Zsuzsa: középdíszt készített
Forrai Tamás SJ: szombat este csatlakozott a találkozóhoz és szentmisét mutatott be
Kalmárné Mary: süteményt sütött
Kertesyné Marika: süteményt sütött
Kovács Gyuláné Évi fia, Gyula: késő esti órában fuvarozást vállalt a reptérről Leányfalura
Lukács Róza: középdíszt készített
Mile Viki: középdíszt készített
Molnár Gábor (Szeged): eljött a szombat esti társasági programra
Pakot Géza SJ: eljött a szombat esti programra, és szentmisét mutatott be
Ronkayné Zsuzsi: süteményt sütött – Ronkay Ferenc: elszállította Török Ferihez
Soósné Schnierer Klári: elkészítette a névkitűzőket, a szobák ajtajára a névtáblákat, összeállította a szentendrei kirándulás programját, beszerzett egy Európa térképet, süteményt sütött
Szeredi Éva és Attila: eljöttek a szombat esti társasági programra; a süteményeket Budapestről Leányfalura szállították; fuvarozást vállaltak a Keleti pu-ra és a reptérre
Takács Gábor: a Keleti pu-on fogadta és taxihoz navigálta az osztrák és belga résztvevőket
Tornya Erika: középdíszt készített, a vendégeket fogadta (hostess)
Török Ili: süteményt sütött Török Feri: elszállította Soós Klárihoz
Varsányi Orsi: a vendégeket fogadta (hostess)
Vámosné Ági: fuvarozást vállalt a Keleti pu-ról Leányfalura.

Ezen túl mások ötleteikkel, kérdéseikkel segítettek, vagy közvetve. Például azt a mozdulat meditációt tanítottam meg az Eurolink találkozón, amelyet én Bereczki Katitól tanultam a táncmeditációs lelkigyakorlaton Tahiban. Ezúton ezt is szeretném megköszönni!

Külön szeretném megköszönni az Eurolink találkozóért mondott imákat! Ezt személy szerint én nagyon éreztem. Nekem kettős szerepem volt: mint háziasszony, és mint résztvevő, ezért különösen szükségem volt a Lélek jelenlétére. Jó volt megtapasztalni, hogy „meghosszabbodtak” karjaim, és olyant is meg tudtam tenni, amit a magam erejéből nem tudnék megtenni. És jó volt megtapasztalni azt is, hogy a nehéz helyzeteket Isten elrendezte úgy, ahogy ember nehezen tudná megoldani! A mobiltelefon óriási ajándék volt, mert így az utazás-érkezés körüli problémákról folyamatosan tájékoztatni és segíteni tudtuk egymást.

A találkozó előtt egy héttel email-t kaptam a világKÉK római titkárságáról ezzel a bátorítással: „Imádkozunk az Eurolink találkozóért! A világközösség Lelke veletek, a vendéglátó közösséggel lesz!” Ugyanígy Inge érkezése után rögtön biztosított róla, hogy a GCL imádkozik értünk, az Eurolink találkozóért.

Megtapasztalhattuk: Isten „felhője” ott lebegett felettünk!

Budapest, 2010. november 26.
Ercsey Zsófia

 

Személyes élménybeszámolók

Az első tapasztalat, amely megfogott, az egységes európai régió megteremtésének vágya volt: Nyugat-Európa és Kelet-Európa közeledése egymáshoz. Ez többféle módon is megnyilvánult az Eurolink találkozón:
- a felismerés, hogy míg Kelet-Európában növekszik a KÉK, addig Nyugat-Európában sokan elhagyják az Egyházat. Kelet-Európában újabb és újabb KÉK csoportok alakulnak, addig a nyugati KÉK tagok arra a kihívásra próbálnak válaszolni, hogy az Egyházon kívül rekedt embereknek lehetőséget biztosítsanak a visszaút megtalálásában.
- A találkozón többször is elhangzott: „Nem kell nulláról kezdened, mi már átmentünk azokon a problémákon, amelyekkel Te most szembesülsz.” Szavukon foghatjuk a nyugat-európaiakat! Az európai találkozóknak, a különféle nemzetközi dokumentumoknak, és a patronáló közösségi kapcsolatoknak éppen ez az egyik célja: segíteni egymást. A patronáló kapcsolatban a tapasztaltabb közösségek segítséget nyújtanak a fiatalabb közösségeknek. A nemzetközi dokumentumokban a hosszú évtizedek alatt megszerzett ismereteket, tapasztalatokat írják le – s ezek megismerésével, feldolgozásával a kezdők is útmutatást kaphatnak.
- Az odafigyelés egymásra gesztusokban is megnyilvánult. A találkozó nyelve az angol volt. Ennek ellenére a bemutatkozásnál felajánlották, hogy németül is beszélhet az, aki úgy jobban ki tudja fejezni magát. Ez a figyelmesség is hozzájárult ahhoz, hogy bár a társaság egyharmada most találkozott először, nagyon gyorsan közösséggé váltunk.
- És végül egy személyes tapasztalat. Az Eurolink találkozón a magyar KÉK-ről szóló beszámolómban beszéltem arról is, hogy a KÉK-ben való elköteleződés folyamatával szeretnénk foglalkozni a közeljövőben. Ehhez szívesen vennénk, ha megismerhetnénk más országok gyakorlatát és tapasztalatait. A következő szünetben odajött hozzám a francia résztvevő, Noelle, és röviden elmondta, náluk mi az elköteleződés folyamata, és hogy erről van leírásuk is, amit szívesen elküld nekem, ha érdekel. Nagyon jól esett, hogy Noelle meghallotta azt, amit mondtam, és rögtön válaszolt arra, amit kértem. A találkozó utáni héten email-ben elküldte az ígért dokumentumokat!!! Most már rajtam a sor, hogy megküzdjek a francia szöveggel

A találkozó légköre vidám, családias, befogadó volt, így az újak gyorsan be tudtak kapcsolódni. Nekem külön örömet jelentett, hogy Kujbus Márti is ott volt. A másik személy, akit ki szeretnék emelni, Martha Ausztriából. Ő azért jött el, hogy tapasztalatot szerezzen, hogyan zajlik egy nemzetközi KÉK találkozó. Ausztriából két személy jött: Gertrud, a régi Eurolink, és Martha, a jelölt. Megrendítő volt hallani, amikor a szentmise felajánlási részében Martha felállt, és ezt mondta: „Igen, vállalom, hogy az osztrák GCL Eurolink-je leszek”. Martha „igen”-je az Eurolink találkozó egyik gyümölcse volt!

Ercsey Zsófia

Elképzelésem nem volt az Eurolink találkozóról, így elvárásaim sem voltak, de volt egy alaphangulatom: talán még korai a részvételem, hisz itthon még nem beszélhetünk KÉK csoportokról, hanem a szentignáci lelkiség jelenlétéről. Ugyanakkor biztos vagyok benne, annak helye van, hogy szélesebb körben is megosszuk és együtt örüljünk annak, hogy a szentignáci lelkiséget többen lelki útként élik nálunk is.

Pozitív volt számomra a több oldalról is megtapasztalt nyitottság, érdeklődés. Az olaszok például említették, hogy van egy missziós munkájuk Máramarosszigeten, árva gyerekekkel, amelybe bevontak fiatalokat. Hívtak, hogy látogassuk meg őket, amikor nálunk vannak. Továbbá Lujza meghívott a saját nemzeti találkozójukra, tapasztalatcserére, jövő nyárra. A máramarosszigeti találkozót már le is rögzítettük idén télre.

Érzékeltem az Eurolink közösségi voltát, ami szintén pozitív tapasztalat volt. Bepillantást kaptam a nemzetközi közösségi létbe, ugyanakkor megfogalmazódtak bennem kérdések is, pl. hogyan alakul egy csoport KÉK csoporttá, hogyan kell közeledni, felajánlani a KÉK utat.

Érzelmileg nehéz volt nekem magyarként Romániát képviselni. Ez is kérdés számomra, kell-e nekem Romániát képviselni magyarként. Ugyanakkor pozitív ebben az, hogy a feledésbe merült történelmi tények megnyilvánulhatnak. Itthon nemzeti közösségben nem lehet gondolkodni. De ez a helyzet fennáll nálunk más nemzetközi lelkiségi mozgalommal kapcsolatban is, külön úton folyik az élet. Beszélgetéseinkből kiderült, a többnyelvű országokban hasonlóak a tapasztalatok.

Úgy érzékeltem, több szó esett irányelvekről, küldetésről, mint a szentignáci lelkiségről. Lehet, hogy ez mint lelki út nyilvánvaló, ennek a megosztásnak a csoportban van helye, nekem mégis sokkal hangsúlyosabbnak tűnt a tevékenység, irányelvek. Számomra a kettő együtt él és lélegzik. Ez minden bizonnyal így is van mindenki szívében.

Összességében jól éreztem magam, azzal együtt, hogy elég nehéz szívvel mentem. Hálás vagyok, hogy részese lehettem a találkozónak és biztosan megmutatkozik a folytatás.

Kujbus Márta, Szatmárnémeti

Leányfalu, 2010. november 6.

Az Eurolink találkozójának záró estje közvetlenségével, a résztvevők teljes nyitottságával és az általunk szervezett programon való jókedvű és aktív részvételével nagyon mély nyomot hagyott bennem. A nyelvi nehézségek nem állták útját a kommunikációnak és érezhető volt, hogy bennünket mélyebb szinten köt össze valami. Vasárnap délelőtt egy kicsit belekóstolhattunk a visszatekintésbe, úgy éreztem magam, mintha régi ismerősök között ülnék. A magyar vendéglátók felé kifejezett hálájuk nagyon őszinte, szívből jövő volt. Lelkesedésük a dekorációért, a süteményekért, a vendégszeretetért örömmel és elégedettséggel tölthet el mindnyájunkat, akik hozzá tettük a részünket a találkozó megszervezéséért és lebonyolításáért. Köszönet és hála mindenkinek.

Szerediné Éva

Nem akarom ismételni feleségem szavait, de érdemes volt Leányfalura elmenni, ha még rövid időre is. Már a misén és annak végén érezhető volt az emberekből jövő érzelem „őszinte” kifejezése, mely a tánctanuláskor tetőzött.
Meglepő volt, hogy annyira invitáltak bennünket az elmúlt napok zárására és az azt megelőző imára.
A vasútállomásra és repülőtérre vezető úton, úgy éreztem magam a horvát és máltai „fiú” társaságában, mintha már rég egymás ismerősei volnánk, olyan közvetlen formában folyt a beszélgetés.
Én, mint kívülálló gratulálok a jó szervezésért és lelkes munkáért, a magyar „európai piros” pont megszerzéséhez.

Szeredi Attila

Attachments:
Download this file (2010 Leanyfalu_fenykepek.pdf)Képek

Please publish modules in offcanvas position.

Free Joomla! templates by AgeThemes