Eurolink Találkozó (2012)

Alan Harrison SJ: Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta tanítványainak

 KEZÉBE VETTE

Jézus „kezébe vesz” minket, kiválaszt minket. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket.” (Jn 15,16). Ahogyan Szent Pál mondja: a világ teremtése előtt kiválasztottak és meghívtak minket keresztelésünkkor és bérmálkozásunkkor: „Neveden szólítalak: az enyém vagy” (Iz 43). Tudom, milyen terveim vannak veled, tervek a békéért… hogy jövőt és reményt ajándékozzak neked (Jer. 28.). Meghívást kaptunk továbbá a KÉK-be, mint megszentelődésünk útjára, az Isten valóságába vezető útra.

 Néha átéljük jelentéktelenségünket, törékenységünket és alkalmatlanságunkat a KÉK-ben, és az Egyházban. Ha így van, egy kis időre nézzünk rá elégtelenségünkre, hozzuk az Úr elé és helyezzük az Ő kezébe. Tölts el egy kis időt azzal, hogy a KÉK-ben, a csoportodban vagy az országos közösségben tapasztalt bármely alkalmatlanság (elégtelenség) és gyengeség (törékenység) „szélességével és mélységével” szembenézz. És szánjál időt arra is, hogy gyengéden az Úr kezébe helyezzed abban remélve és bízva, hogy Ő megtart. Érezzed át ezt a megtartást és kézbevételt.

Gyengeségünk és alkalmatlanságunk érzékelése ajándék, amelyet az Úrnak ajánlhatunk, hogy megtöltse az erő és a bőség ajándékával. Hogy kezébe vegye és felhasználja.

A Lelkigyakorlat első hetében felismerjük, hogy bűnösségünk ellenére mennyire szeretettek, és kiválasztottak vagyunk. Az irgalmas Isten meghív minket és kiválaszt minket, hogy dialógust kezdjünk és kapcsolatba lépjünk magával Istennel. Válaszul megkérdezzük: „Mit tettem, mit teszek, mit kell tennem Krisztusért?” (Lgy 53) Aztán Ignác arra kér minket, hogy kiáltsunk fel csodálattal és hálaadással azért, hogy Isten olyan jó hozzánk (Lgy 60).

 

MEGÁLDOTTA

Nemcsak kezébe vesz mindegyikünket az Úr. Megáld minket, ahogyan a kenyeret megáldotta az utolsó vacsorán, és Emmauszban is, és ahogyan a Rubljov ikonon látszik: megáldja a kenyeret és bort. Folytonosan megáld minket nyilvánvaló jelentéktelenségünk és túlzott törékenységünk és kicsinységünk ellenére.
Tekints életed, családod, kapcsolataid, egészséged, barátságaid, munkád, társaságod áldásaira; a múlt minden gazdagságára és jóságára. Azokra a pillanatokra, amikor átélted, hogy gondodat viselik és szeretnek, elfogadnak és bátorítanak. Engedd, hogy egyik emlék a másik után felidéződjön és adj hálát értük Istennek. Mindnyájan megtapasztaltuk Isten jelenlétének áldásait és örömét az imádságban és életünk kulcsfontosságú eseményeiben (kivételes pillanataiban). A legnagyobb áldás valójában az, amikor Krisztus életének mindazon vonatkozása, gyógyítása és tanítása megtestesül életünkben, amelyről a Lelkigyakorlat második hetében imádkozunk és részesülünk. Az Isten emberré lett értem, értünk, és arra hív, hogy kísérjük Őt megváltó (üdvözítő) útján.
Mi a keresztség által az Egyház tagjai vagyunk, mindnyájunkat megáldottak és felkentek arra, hogy kísérjük Krisztust, mint papot, királyt és prófétát. Áldottak vagyunk és meggyógyulunk újra és újra a kiengesztelődés szentségében. Áldást kapunk és átalakulunk az Eucharisztia szentségében. Vannak, akik áldást és erőt kaptak arra, hogy a házasság szentségében szeressenek, míg mások a papi rendben kaptak meghívást a szolgálatra. Krisztus mindnyájunkat nevünkön szólított és meghívott arra, hogy kövessük őt és bensőséges ismeretséget kössünk vele, a KÉK tagjaként.

MEGTÖRTE

Elérkeztünk a Lelkigyakorlat harmadik hetének anyagához. Az utolsó vacsoránál Jézus megtöri, darabokra szedi és szétosztja a kenyeret, a kelyhet kiönti, éppen úgy, ahogyan Krisztus összetöretett és kiüresedett a szenvedésben. Gyakran különféle dolgok történnek velünk életünkben, amelyek megnyitnak bennünket a fájdalomra és szenvedésre. Olyan dolgok, amelyeket nem mi választottunk, és összetörnek bennünket, talán összetörik a szívünket. Mindezek mély hatással lehetnek ránk: vagy vak hittel elfogadhatjuk, vagy mély hittel tekinthetünk ezekre, s akkor keresztény hivatásunk, KÉK tagságunk misztériumának fényében minden betegség, fájdalom szerencsétlenség, árulás, csalódás és vigasztalanság, gyengeség, bűnös mentalitás és törékenység értéket kap. Néha Isten arra használja mindezeket, hogy jobban megértsük, kik vagyunk Őhozzá képest. Arra hív minket, mint Ignácot a La Storta-nál, hogy Krisztussal együtt járjuk a keresztutat, keresztjét hordozva.
Ha így szemléljük, minden összetöretés megerősíti Isten gondoskodása és szeretete iránti fogékonyságunkat. Segít minket abban, hogy megtanuljunk szenvedni másokért. És a szeretet nyelvét adja nekünk, amely lehetővé teszi, hogy létezésünk legmélyebb szintjén tudjunk kommunikálni. Az összetörtségben Krisztus összetörtségét osszuk meg. Arra vagyunk meghívva, hogy megosszuk megváltó szenvedésének és halálának misztériumát, és ezáltal meg vagyunk hívva arra, hogy a megsebzett, dicsőségesen feltámadott Krisztus örömét megosszuk másokkal.

ODAADTA

Isten felé vezető utunkon mindnyájan megtapasztaltuk, megtapasztaljuk, hogy kézbe vettek, megáldottak és megtörtek minket. De a megtöretés az odaajándékozásért van, azért, hogy odaadhassuk magunkat másokért. Pontosabban mondva, Krisztus „dolgozik” bennünk, hogy odaadhassa magát másokért, szolgálhasson másokat, táplálhasson másokat, sokféle szinten, általunk és bennünk. Összetörtségünk olyan értékes, mint Isten által kiválasztott és megáldott létünk. Szükséges következménye ez Isten irántunk való szeretetének. Ahogyan Szent Ignác emlékeztet minket a Lelkigyakorlat negyedik hetében: Krisztus a Vigasztaló, s az Ő szeretete mindig adni akar. Krisztus odaadta magát a szenvedésben, értünk lett megsebzett és összetört. A dicsőséges Krisztus feltámadásakor megmutatta sebeit, a realitás jeleit és megtöretésének árát. A Lelkigyakorlat befejező részében, a Szemlélődésben (Szemlélődés a szeretet elnyeréséről – a fordító megjegyzése) azt látjuk, hogy minden szeretet adni, szolgálni, segíteni akar. Minden szeretet oda akarja ajándékozni magát a szeretőnek.

Megtartani, megáldani, összetörni és odaadni – ez a dinamikus folyamat egész keresztény életünkre alkalmazható, prófétai és papi meghívásunkra, egész keresztény közösségünkre. És ennek középpontjában az Eucharisztia van, amikor Krisztus fogja a kenyeret, megáldja, megtöri és odaadja. És amikor ezt teszi, egészen és véglegesen odaadja magát értünk, és rajtunk keresztül másokért, azért, hogy közösségünk képes legyen megosztani az Ő életét, áldását és összetörtségét, így (Isten jó idejében) a kegyelem órájában teljesen eggyé válhatunk a Szeretet Háromságával, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.

Ez a mi hivatásunk, erre vagyunk rendelve, mint a Keresztény Élet Közösségének tagjai, s ez az, amit tanácsolhatok Nektek, mert ez vezet kérdésetek mélyére: „Valójában mit jelent a KÉK tagjának lenni?”

Képek ide kattintva tekinthetők meg.

Részlet Alan Harrison SJ előadásából
Elhangzott a KÉK Eurolink találkozón St Pölten, Ausztria, 2012. november 2.

Fordította: Ercsey Zsófia

Please publish modules in offcanvas position.

Free Joomla! templates by AgeThemes