FecsKÉK bemutatkozása
1999-ben Leányfalun részt vettünk egy KÉK lelkigyakorlaton. Ott fogalmazódott meg bennünk a vágy, hogy szeretnénk KÉK csoporthoz tartozni. Soós Péterné Zsuzsa vezette közösségünket 5 évig. Ő tette le az alapokat, ő tanított meg minket a szentignáci imamódokra és a kommunikáció szabályaira.
Amióta a Párbeszéd Háza befogadta a KÉK-et, a FecsKÉK is itt tartja találkozóit. Kezdetben kéthetente, most – hogy idősödünk – havonta találkozunk. Mi öten vagyunk a mag. Mindannyiunk számára fontos a közösség, ezért mindenki eljön és felkészül a találkozókra. Hűség – ez az egyik sajátosságunk.
Kincset jelent számunkra a közös ima, amikor együtt keressük és követjük Jézust. A lelkigyakorlatok és a közösség alakít minket, így életformánkká vált a szemlélődés.
Első találkozásunk az ignáci lelkiséggel a „hétköznapok lelkigyakorlata” volt, amelynek a KÉK-ben hagyománya van. Aztán részt vettünk személyesen kísért Szent Ignáci lelkigyakorlaton, csendmeditációs lelkigyakorlaton, bibliodrámán, táncmeditációs lelkigyakorlaton. A lelkigyakorlat – mint Istennek szentelt idő – segít megújítani és elmélyíteni istenkapcsolatunkat, felismerni Isten nyomait életünkben, és irányt mutat útkeresésünkben. Az utóbbi években az idős KÉK tagok már nem tudnak lelkigyakorlatos házba utazni, nekik a Lélek ad „egyéni vezetéses lelkigyakorlatot” otthon.
Nevünk, a FecsKÉK a fészekre utal – amint ezen a képen is látható. A közösségben feltöltődhetünk és támogatjuk egymást. Erős egyéniségek vannak a csoportunkban, sajátos egyéni hivatásokkal: idősek lelkigondozása, beteglátogatás kórházban, részvétel énekkarban, hétköznapok lelkigyakorlatának kísérése – de ugyanígy a család összetartása, a keresztény értékek képviselete a munkahelyen.
A találkozások közötti időben is összeköt minket az imádság fonala: együtt imádkozunk ugyanarra a szándékra. Ezek lehetnek személyes kérések, pl. családtagjainkért vagy nagyobb közösségünkért, nemzetünkért, vagy most a békéért. Minden alkalommal imádkozunk közösségünkért, a KÉK-ért. Számíthattok ránk!
Mit jelent számomra KÉK csoporthoz tartozni?
A KÉK közösséghez tartozásom sokat segített, formált, megérlelt.
Emberi kapcsolataimban bátrabb lettem, nyíltabb, sokat tanultam, hogyan kell elfogadni, meghallgatni másokat.
Megéreztem, ha együtt vagyunk, valóban köztünk van Isten. Ezt minden együttlétkor kérjük is az előimában. Jó érzés belegondolni, nem csak mi vagyunk itt együtt, hanem Isten van közöttünk.
Az evangéliumi elmélkedő részben próbálom megérteni, mire hív, mire tanít Jézus. Jó figyelni, mennyire másként érinti meg egy-egy evangéliumi rész csoporttársaimat, mennyire gazdagon és másként szólít meg Isten. Köszönet érte és hála. – Évi
Közösség, ahol együtt élhetem meg a Jézushoz való tartozást, a közösség tagjainak hite által megerősítve.
Lelkigyakorlat, ami kihat egész életemre, hétköznapjaimra, állandóan feladatok elé állítva.
Stúdium, amely során a Szentírásban egyre jobban elmélyedhetek, a közös beszélgetések során megismerve nemcsak a saját, hanem a többiek sokoldalú megnyilatkozását. – János
Ajándéknak élem meg, hogy közös bennünk a vágy Jézus megismerésére és követésére. Merítünk a tiszta forrásból, az Evangéliumból. Ez ad útmutatást számomra az életben. Igyekszem meghallani, mire hív engem Jézus az Evangélium szavai által. Gazdagodom azáltal, ahogyan mások megfogalmazzák saját szavaikkal az Evangélium üzenetét. Mindig nagyon várom a következő közösségi találkozót. Örülök, hogy vannak társaim ezen az úton. – Zsófi
A KÉK számomra az a közösség, amely segít a hitéletemben. Az evangéliumi alapok megtartanak, az egyszerűség és a szabadság mankó számomra, hogy hitemnek megfelelően éljek. Erre a mankóra – gondolom – nem csak nekem van szükségem. Mióta mindezt megfogalmaztam, évek múltak el. Ma már „csak kültagként” veszek részt a csoport munkájában, de találkozóinkról rendszeres értesüléseim vannak. Azon ritka alkalmakkor, mikor az összejövetel nálunk van, személyesen is részt veszek. Még ebben a formában is fontos számomra a közösség. – Laci
A küldetés-tudatomat fogta meg leginkább a KÉK. Emlékszem, 20 éves korom óta tudatosan élem a missziós hivatást. Feladatnak éreztem mindig a nem hívőkkel, keresőkkel való párbeszédet. Így volt ez a betegeimmel, és most az időseimmel is az Otthonban. A csoportéletet nagyon fontosnak érzem, azt, hogy olyan emberek közé tartozom, akik hasonlóan élnek, hasonló életfelfogással.
Jó, hogy a KÉK szabadságot hagy, nincs benne semmi erőltetett összetartozás.
Öröm számomra, hogy 20 évet elbírt már ez a kapcsolat. Ez nagyon értékes dolog. – Margit
Budapest, 2024. február 23.
A fecsKÉK magja: Laci, Margit, Zsófi, Évi és Jancsi