Amiens 2023

világi

A remény útjainak felismerése a KÉK-ben

Záródokumentum

Általános Közgyűlés, Amiens Franciaország, 2023

Kegyelemkérés: Urunk, segíts minket haladni; mutasd meg nekünk az utat!

Szentírási részlet: „Ti lesztek az én tanúim … a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

Összefoglaló

A Krisztusi Élet Közössége Amiens-ben gyűlt össze, hogy megkülönböztesse a remény útjait gyorsan változó világunkban. Szilárd megerősítést éreztünk hivatásunkban: mi „egy világi, ignáci, apostoli közösség” vagyunk. Elértük az „egy közösséggé” válás érett állapotát, úgy éreztük, hogy összekapcsolódtunk minden apostoli tevékenységben, amit az elmúlt évtizedben felvállaltunk. Felismertük, hogy az „egy közösség” küldetése valóban „mindannyiunk” küldetése. Reményünk horgonya a Szentháromság, aki a világra tekint, amelyben élünk, és amelynek részei vagyunk, és arra ösztönöz minket, hogy Krisztussal egységben válaszoljunk. Isten kezében biztonságban érezzük magunkat, és vágyunk arra, hogy haladjunk és elmélyítsük küldetésünket. Megerősítettük, hogy a mi eljárásmódunk a közösségi megkülönböztetés és a DSSE (Discerning Sending Supporting Evaluating, azaz Megkülönböztetés – Küldés – Támogatás – Értékelés). Megerősítettük a Libanonban meghatározott határterületeket, kiegészítve egy újjal: a lelki szolgálatokkal. Felismertük, hogy az integrális ökológia átível az összes többi határterületen. A KÉK Közgyűlés határozottan megerősítette az Egyházon belüli missziót, amely magában foglalja a szinódalitást és azt, hogy biztonságos, mindenre kiterjedő térré váljunk, ahol nincs helye a visszaéléseknek és diszkriminációnak. Amiens-ben konkrét eszközöket javasoltunk, hogy „egy közösségként” válaszoljunk a kapott meghívásra. Hivatalosan jóváhagyták azt a döntést, hogy egy bizottságot neveznek ki az Általános Alapelvek és az Általános Normák átfogó felülvizsgálatára. Szükségünk van missziós képzésre, hogy képesek legyünk három pillérünket (lelkiség, közösség és misszió) kreatív egyensúlyban tartani. A Közgyűlésen megfogalmazták azt a visszatérő igényt, hogy kapcsolatban legyünk, közösen dolgozzunk és világ szinten együttműködjünk. Világközösségünk hálózati tevékenysége megerősítésének fontos útja, hogy a prioritások érdekében megtaláljuk a megfelelő technológiai platformot és folytassuk a nemzetközi apostoli team-ek tevékenységét. 

Felhívás minden olvasónak:

Hálával és reménnyel hívunk minden olvasót, hogy csatlakozzon a Közgyűlés zarándokútjához. Hálát adunk mindazért, amit Isten tesz közöttünk, amikor jóságot és kegyelmet épít világunkban. Krisztus szeretetteljes szemével megnevezzük azt a kegyelmet, amelyet ezen a Közgyűlésen kaptunk: „egy közösségként” megkülönböztetni a remény útjait. Az Általános Alapelvek 2. pontja arra tanít minket, hogy „a szeretet belső törvénye és az Evangélium szellemében” olvassuk. Arra hívunk benneteket, hogy ugyanezzel a lelkülettel olvassátok ezt a szöveget.

Tartalom

I. rész: A megtestesülésről szóló elmélkedés képessé tesz minket meglátni a valóságot és megválasztani a cselekvés módját 

– Amiens-ben összegyűltünk, hogy együtt hallgassuk a Lelket 

– „Egy közösségként” járni

– Az apostoli elkötelezettség elmélyítése

– A remény horgonyának átölelése

– A csendben megerősödve

II. rész: A remény útjain haladva

– Hivatásunk megerősítése, mint világi, ignáci, apostoli közösség

– Az apostoli határterületek megerősítése és elmélyítése

  • Integrális (átfogó) ökológia
  • Szegénység és globalizáció
  • Ifjúság
  • Család

– Nyitás egy új határterület és misszió felé

  • Lelki szolgálatok
  • Misszió az Egyházon belül

III. rész: Az „egy közösségként” adott válaszunk eszközei

– A kapcsolattartás és az együttműködés szükségessége

– A formáció (képzés) szükségessége

– Technikai platform a hálózatépítéshez

– Közös pénzügyi felelősségvállalás

IV. rész: Javaslatok és ajánlások

– Javaslatok a nemzeti közösségeknek 

– Ajánlások a VilágKÉK Elnökségének

Mellékletek

– 1. melléklet: A Közgyűlés rajzokban

– 2. melléklet: A Közgyűlésen résztvevő nemzeti közösségek listája

A REMÉNY ÚTJAINAK FELISMERÉSE „EGY KÖZÖSSÉGKÉNT”

Bevezetés

Isten arra hívja a Krisztusi Élet Közösségét, hogy a remény népe legyen. Világunk gyorsan változik: az éghajlati válságtól, az igazságtalanság különböző formáitól, a háborútól, a világjárványoktól kezdve a kommunikációs technológiai forradalomig, és a kihívásokkal küzdő Egyházig. Mindezek új realitásokat jelentenek számunkra, a KÉK számára is. Hallható, hogy ez a változó helyzet különböző kiáltásokat idézett elő. Itt az ideje, hogy keressük Istent, aki már most is munkálkodik valóságunkban. A remény útjainak megkülönböztetése során kérjük a kegyelmet: „Uram, segíts nekünk, hogy haladjunk; mutasd meg nekünk az utat”, hogy követni tudjunk Téged. 

I. rész: A megtestesülésről szóló elmélkedés képessé tesz minket meglátni a valóságot és megválasztani a cselekvés módját

Szent Ignác vezetésével szemléljük a Szentháromságot, aki nagy együttérzéssel tekint világunkra: az emberiségre (amelynek mi is részei vagyunk) és a földre, amely nyög (Lgy 101-109). Látjuk, hogy vannak közöttünk örvendező, bátor és megvigasztalódott emberek; látjuk, hogy vannak közöttünk olyanok, akik fájdalmat, hiányt és elhagyatottságot tapasztalnak meg, és ez összetöri a szívünket. Sokféle szükséget látunk: többek között a szegények, a migránsok, a háború sújtotta családok, minden fiatal, aki megpróbálja felépíteni álmait, a kiszolgáltatott gyermekek, a diszkrimináció és az erőszak áldozatai az egyházon belül is, látjuk a nők helyzetét minden társadalomban, a társadalmakon belüli polarizálódást; halljuk a teremtést, amely a természeti katasztrófák és a globális felmelegedés miatt nyög.

A Szentháromságról elmélkedve, aki egy gyermeket küld, hogy Jézusban megszülessen nekünk, csatlakozni akarunk, hogy konkrét választ adjunk ezekre a kiáltásokra. Azt is látjuk, hogy Isten szeretete teljes, minden ember és az egész teremtés iránt, és a remény szilárd alapját készíti elő. Látjuk apostoli elkötelezettségünket, és azt, hogy Isten hogyan munkálkodik rajtunk keresztül; ebben a remény és a feltámadás jeleit láthatjuk. És mindenekelőtt megtapasztaljuk Isten szerető tekintetét, amely bátorít minket utunkon. Krisztus velünk van, és mi teljesen az Ő kezében érezzük magunkat. 

Egy világi, ignáci, apostoli közösségként igyekszünk szolidárisan cselekedni az egész teremtéssel és minden emberrel. Emlékezünk arra, hogy Mária „Igen-je” elengedhetetlen volt a megtestesüléshez. „Egy kicsi és csodálatos názáreti asszony” (Fr. Arturo Sosa SJ), egy fiatal nő, az egyszerűség és remény megtestesítője, bátorságot ad nekünk, hogy mi mint világközösség is Igen-t mondjunk Isten hívására.

Amiens-ben összegyűltünk, hogy együtt hallgassunk a Lélekre

A franciaországi Amiens-ben, Páli Szent Vince és Jules Verne városában 185 küldött gyűlt össze „egy közösségként”. Zarándoklatra indultunk a saját nemzeti közösségünkből egy világközösségbe, készen állva arra, hogy a Lélekkel együtt megkülönböztessük, Isten milyen utat szán nekünk. Elmélyült figyelmességgel igyekeztünk foglalkozni azzal a kérdéssel: „hogyan menjünk tovább?”

„Egy közösségként” járni

A világKÉK Elnöksége a facilitációs csoporton keresztül meghívott minket, hogy zarándoklatra menjünk az „én”-ből a „mi”-be. Személyes szinten kezdtük, hogy megnyíljunk a Lélek előtt, és meghívást kaptunk arra, hogy különböző kis csoportokban osszuk meg egymással elmélkedésünket egy lelki beszélgetés során. Szembesültünk néhány kihívással, mint például a hátterünk, nyelvünk és kultúránk sokféleségével, továbbá a plenáris ülés helyszínének elrendezése sem tette lehetővé, hogy szembenézzünk egymással, ami megnehezítette a kommunikációt. Ezek a kihívások azonban elmélyítették vágyunkat a kapcsolatteremtésre, a fordítók pedig lehetővé tették, hogy megértsük egymást. A jelnyelv, amelyet a facilitátorok vezettek be egy plenáris ima során, segített, hogy a szavakon túl is találkozzunk egymással. Egymás szemébe néztünk, és láttuk, hogy ugyanaz a Lélek lakozik mindannyiunkban. 

A facilitátorok végigvezettek bennünket az U-elmélet folyamatán, arra törekedve, hogy a Lélekre figyelve a „jelenlét” felé haladjunk. Így felfedeztük a kommunikáció és a megosztás mélyebb szintjeit, és valóban megtapasztaltuk, hogy a Lélek egységet hoz létre a sokféleségben (1Kor 12,4-11). Megtapasztaltuk, hogy többé nem voltunk küldöttek, a nemzeti közösségek küldöttei, hanem a Világközösség egy helyen összegyűlt közössége. Így lettünk „mi” a KÉK 18. Közgyűlése Amiens-ben, a Világközösség látható szentsége. Nagylelkűen és lelkesen léptünk be ebbe a folyamatba, arra vágytunk, hogy megtapasztaljuk Isten szeretetét és kegyelmét, amely munkálkodik közöttünk a KÉK-ben. 

Új közösségeket üdvözöltünk a Világközösségben: Szlovákiát, Új-Zélandot, Svédországot és Etiópiát. Ezeket a közösségeket a keresztszülőjük mutatta be: Málta, Ausztrália, Németország, Kenya. Kegyelem volt, hogy nyolc megfigyelő közösséget is üdvözölhettünk: Benin, Burkina Faso, Közép-afrikai Köztársaság, Haiti, Makaó, Panama, Csád és Togo. Új megfigyelő közösségeket távollétükben köszöntötték: Kongó Brazzaville, Szingapúr és Dél-Szudán. Öt másik nemzeti közösség volt távol. (köztük Magyarország is – szerk.)

Az apostoli elkötelezettség elmélyítése

Megosztottuk egymással azokat az apostoli elkötelezettségeket, amelyeket a 2018-as Buenos Aires-i Közgyűlés óta eltelt öt év alatt fejlesztettünk ki és amelyekben tevékenykedünk. A sokféle dinamikus apostoli tapasztalat, a misszió öt kiemelt területén (család; ökológia; ifjúság; szegénység és globalizáció; lelki szolgálatok), az „apostoli szobákban” nyíltak meg előttünk. Hagytuk, hogy a Lélek megérintsen minket azáltal, ahogyan jelen van erőfeszítéseinkben, hogy „előre menjünk”, megosszuk és elmélyítsük határainkat.

A remény horgonyának átölelése 

A nyílt napon tovább folytattuk az apostoli tevékenységek felfedezését, ezúttal ezer KÉK-taggal Franciaországból és azon túlról. Fr. Arturo Sosa SJ csatlakozott hozzánk az Amiens-i székesegyházban. Másnap arra hívta a küldötteket, hogy – a Közgyűlés témájáról való elmélkedés központi iránytűjeként – a reményre összpontosítsanak. Arra bátorított minket, hogy kapcsoljuk be szívünk „remény üzemmódját” – akárcsak a mobiltelefonunk „repülőgép üzemmódját” – és találjuk meg a remény horgonyát (Zsidókhoz 6,18-19) KÉK közösségünk számára.

Fr. Sosa SJ meghívta a Közgyűlést, hogy gondolkodjanak el a megkülönböztetésről, mint értékes eszközünkről, amikor az öt határterületről gondolkodunk. Arra reflektált, hogy mi, KÉK világi férfiak és nők hogyan csatlakozhatunk Szent Ignác reményteli útjához. Arra hívott minket, hogy mélyítsük el a szegény és alázatos Krisztussal való együttjárásunkat, aki képessé tesz bennünket a reményteljes és bátor cselekvésre, amikor mindenki számára az igazságosságért munkálkodunk. Fr. Sosa SJ felszólított bennünket, hogy ne féljünk az apostoli feszültségtől Krisztus szolgálata és a gyakorlati anyagi eszközökkel való elköteleződés között. Arra hívott minket, hogy fedezzük fel a Lelkigyakorlatok új útjait, és ezzel támogassuk korunk emberének hitét.

Felkért minket, hogy készítsünk rajzokat, a remény horgonyának szemléltetésére, ahogyan azok jelen vannak a KÉK üdvösségtörténetében (a rajzokat az 1. melléklet tartalmazza). Ezekben a képekben és történetekben felismertük Isten hűségének szilárd jeleit, azokat az alapokat, amelyekre építhetünk. Nyitott szívvel, elmével és akarattal kérte közösségünk Istent, hogy nyisson utakat a reménynek, amelyen együtt mehetünk. Így léptünk be a csend és ima napjába. 

A csendben megerősödve

A csend napján „Mire hívsz minket Uram?” kérdéssel meditáltunk. Empátia-sétára kaptunk meghívást. Párokban indulva, mint az emmauszi zarándokok (Lukács 24,13-35), négyfős csoportokban folytattuk, és nyolcfős csoportokkal fejeztük be, megosztottuk egymással, hogy mit éltünk át a csend napja alatt. Felfedeztük, ahogyan a Lélek beszélt hozzánk a Szentíráson, a költészeten, a tapasztalatokon, az üdvösségtörténetünkön és a természeten keresztül. A plenáris ülésen együtt kezdtük „kikristályosítani” a világközösségnek szóló meghívásokat, amelyeket a Szentlélektől hallottunk.

Arra kaptunk meghívást, hogy mélyítsük el válaszainkat, és tekintsünk bele égető vágyainkba, amelyeket soha nem fejeztünk ki és nem hallottunk meg. Lehetőséget adtunk egymásnak, hogy megnevezzük és kifejezzük „szent elégedetlenségünket”, és figyelmesen meghallgattuk egymást, s ez a remény új útjait nyitotta meg számunkra.

II. rész: A remény útjain haladva

Megerősítjük identitásunkat mint világi közösség, és megerősítjük határterületeink jelentőségét, mint apostoli életünk megélésének módját. Most a remény útjaiként kívánjuk elmélyíteni ezeket. Elkötelezzük magunkat a világ javát szolgáló cselekvés mellett, miközben elfogadjuk korlátainkat. Bátorsággal és reménnyel eltelve kis lépéseket kívánunk tenni. Jelen lehetünk anélkül, hogy megoldanánk vagy megoldásra törekednénk, kérve Istent, hogy működjön közöttünk. Így cselekedve, igyekszünk a belső tüzet táplálni, hogy mélyebbre hatoljunk valóságunkban, bízva abban, hogy „öt kenyerünk és két halunk” (Márk 6:41) több mint elég ahhoz, hogy Isten cselekedjen. 

Azt is elismerjük, hogy bármely személy, helyi csoport vagy országos KÉK közösség küldetése világközösségünk missziójának részét képezi. Hangsúlyozzuk, hogy közös apostoli életünk alapja az a törekvés, hogy világiként teljes mértékben megéljük hivatásunkat. Mi a Lelkigyakorlatokra és a DSSE-re támaszkodva elősegíthetjük a missziót szolgáló cselekvést és elmélkedést (Discerning Sending Supporting Evaluating – Megkülönböztetés, küldés, támogatás, kiértékelés), és ezáltal hatékonyabb tanúi lehetünk Isten cselekvésének a világban.

Hivatásunk megerősítése mint világi, ignáci, apostoli közösség

Örömmel éljük meg hivatásunkat mint világi közösség. Ezen a Közgyűlésen megerősítettük a világiaknak szóló meghívás fontosságát. Ez a hivatás, hogy Isten népévé legyünk, összekapcsol minket társadalmunk és családjaink életével, és az Egyház életében – mint a hit és a szinodalitás közösségében – vannak az alapjaink.

Három pillérünket kreatív egyensúlyban kell tartanunk: missziónk a valóságba küld minket és elkötelezzük magunkat, hogy építsük közösségünk testét, és mélyen osszuk meg lelkiségünket másokkal.

Világi közösségként arra törekszünk, hogy lássuk, halljuk, érezzük és együttérzéssel válaszoljunk a világ szükségleteire. Hálásak vagyunk a lehetőségekért, hogy megoszthatjuk a reményt ott, ahol égető szükség van rá. Közösségünk már dolgozik a határterületeken, hogy válaszoljon a világ szükségleteire, és ezeket a tapasztalatokat megosztottuk ezen a Közgyűlésen. A határterületeken végzett tevékenységünk segít elmélyíteni lelkiségünket. Például a hivatásunkból fakadó kihívások, amelyeket megtapasztalunk, élő feszültségekké válnak, amelyek segítenek az apostoli kreativitás felé mozdulni, mint pl. egy hangszer húrjain játszani, amelyeket a megfelelő feszültségre hangoltunk, hogy harmonikus hangzást érjünk el.

Az apostoli határterületek megerősítése és elmélyítése

Tudatosítottuk, hogy a határterületek továbbra is lényeges elemei maradnak közösségünk életének, mert „életünk alapvetően apostoli” (8. általános alapelv). Megerősítettük a 2013. évi libanoni közgyűlés négy határterületét (ökológia; család; globalizáció és szegénység; ifjúság), és ötödiknek elismertük a lelki szolgálatokat, mint határterületet. Felkaroltunk egy új küldetést, az Egyházon belüli missziót.

Most arra bátorítjuk a világközösséget, hogy elmélyültebb elkötelezettséget vállaljon a határterületeken. A KÉK Világközösség prioritásainak kiválasztásakor az a kritérium, hogy melyek azok, amik a legsürgetőbbek és azok, amelyek a legegyetemesebbek is. A határterületek, a Közgyűlés aktualizált intuíciói a következők:

Integrális (átfogó) ökológia

Minden kiáltás mögött ott van a Föld kiáltása, amelyben a Lélek sürgető hívását halljuk meg napjainkban. Ferenc pápa Laudato Si’ kezdetű enciklikája alapot nyújt számunkra a válaszunkhoz, és az integrális ökológia a legjobb kifejezés az ezen a határterületen tett erőfeszítéseinkre. A Közgyűlés valóban prioritásként kezelte az integrális ökológiát, és felismerte, hogy ez egy átfogó határterület, amely hatással van az összes többi határterületre. Az éghajlati válság kibontakozásával Isten arra hív minket, hogy gondoskodjunk közös otthonunkról. Ez azt is jelenti, hogy megnyílunk az ökológiai megtérés felé. Személyes életmódunk felülvizsgálata, hogy összhangba kerüljünk az Evangéliummal. A teremtés iránti tiszteletet a remény közösségi cselekedeteinek kell kísérnie.

Közösségeinknek el kell gondolkodniuk és cselekedniük kell az ökológiai problémák strukturális okainak megoldása érdekében. Kérjük Istent, hogy mélyítse el kapcsolatunkat az egész teremtéssel és a szegényekkel, akiket a leginkább érint az éghajlati válság. Arra törekszünk, hogy megéljük azt a kreatív feszültséget, ami a szükségleteinkkel való foglalkozás és a megváltozásunkért sóhajtozó Föld meghallgatása között feszül.

Szegénység és globalizáció

A szegénység és a globalizáció okozta szükségletek kielégítése közösségünk számára prioritás. Különös figyelmet szentelünk a migrációnak, és az emberek szükségleteire való reagálás vágyának – ez a téma ezen a közgyűlésen is megismétlődött. Mélyen meg kell értenünk a szegénység és a kényszermigráció igazi okait. Gyakorlati utakat keresünk a kiszolgáltatott emberek, köztük az őslakos és bennszülött közösségek szükségleteinek érdekérvényesítésére és szolgálatára. Ki akarunk állni a kirekesztettek mellett, és azt mondjuk: „látunk, hallunk benneteket, és veletek vagyunk”. 

Időnként frusztráltnak érezhetjük magunkat a társadalmi-politikai struktúrákkal szemben, amelyek a szegénységet elfedik szlogenekkel és a perifériára szorultak ellen fordítják az embereket. Valóban úgy érezzük, hogy arra vagyunk hivatottak, hogy a megbékélés emberei legyünk a társadalmi és politikai válságok közepette. A társadalmi-politikai elkötelezettségre mindig szükség van közösségünkben és ezen a határterületen végzett munkánkban. Mi a párbeszéd szószólói vagyunk a széttöredező társadalmakban, és a béke szószólói a háborús helyzetekben. Minden tagot és közösséget meghívunk arra, hogy bátran szólaljanak fel az igazságtalanságok ellen.

Ifjúság

Szeretnénk elmélyíteni a generációk közötti kapcsolatainkat, együtt haladva és dolgozva a 

közöttünk élő fiatalokkal. Ők tudják megtéríteni a szívünket a gyorsan változó világ igényeire reagálva. Arra törekszünk, hogy bátorítással és reménnyel támogassuk őket útjukon, amikor szükségük van rá.

Az ifjúsági határterület nem a fiatalok elérésének módja; inkább egy olyan tér, ahol reményt nyújtunk a társadalmunkban élő fiataloknak. Kapcsolatot építhetünk olyan fiatalokkal, akik hozzánk hasonlóan célt keresnek, a teremtésről való gondoskodás értelmét. Az ilyen erőfeszítések összehozhatnak bennünket a lelkiség és a közösség útjain.

Arra törekszünk, hogy együtt járjunk, meghallgassuk, szolgáljuk és elérjük a fiatalokat nemzeti környezetünkben, felismerve, hogy mind a fiataloknak, mind nekünk vannak ajándékaink, amit megoszthatunk egymással. Az ignáci bölcsesség segíthet a fiataloknak szembenézni a hit és az élet összehangolásának nagy kihívásaival, és a megkülönböztető képesség erősítését eredményezheti kapcsolataikban és fontos döntéseik meghozatalában. 

Család

Ebben a változó világban a családok folyamatosan alkalmazkodnak az új körülményekhez. A család minden formája „házi egyház”, amelyben az életet és a hitet személyre szabott és mélyreható módon megünneplik és megosztják egymással.

Felismertük, hogy fontos a családok befogadó módon történő támogatása, hogy senki se érezze magát kívülállónak. A család intimitásában egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy egymás szemébe nézzünk, és így nyilatkoztassuk ki Istent egymásnak a mi konkrét valóságunkban, mindennapi életünkben.

Szeretnénk „szeretettel gondoskodni minden család életéről”. Folytatjuk a családok megerősítését és azt a tanulási folyamatot, amit tapasztalatainkból szereztünk, igyekszünk olyan lelki kísérést nyújtani, amely megerősíti a szeretet gyümölcseit, és segít gyógyulást hozni a fájdalom és a szükség helyzeteiben (Amoris Laetitia 7).

Nyitás egy új határterület és misszió felé 

Lelki szolgálatok

Közösségünk igyekszik választ adni korunk emberének lelki útkeresésére. Egy spirituális apostoli közösségi életet kínálunk, amely az összetartozás, az öröm és a reménység jegyében formálódik. Eszközeink vannak ahhoz, hogy a mélyebb célt, értelmet, valamint a hit és az élet közötti összhangot kereső személyeket kísérjük. 

A Lelkigyakorlatok számunkra „sajátos forrása és jellegzetes eszköze lelkiségünknek” (5. általános alapelv), és olyan ajándék, amelyet megoszthatunk az Egyházzal és a világgal. Meghívást kaptunk arra, hogy kreatívak legyünk abban, ahogyan megosztjuk a Lelkigyakorlatokat, hogy válaszoljunk korunk valóságára. Hívást érzünk arra, hogy a Lelkigyakorlatokra épülő megkülönböztetést mint egy eszközt megismertessük azokkal és kísérjük azokat a személyeket, akik életcélt keresnek, és megalapozott döntéseket akarnak hozni.

A személyes és közösségi megkülönböztetés küldetésünk kifejeződése. Az emberek megismertetése a személyes megkülönböztetés eszközével, fontos módja annak, hogy megosszuk ajándékunkat. Továbbá, a közösségi megkülönböztetés, ahogyan azt ezen a Közgyűlésen megtapasztaltuk, fontos eszköz egy zsinati (szinódális) egyház számára az átalakulás munkájában, hogy összhangba kerüljön a Szentlélek hangjával korunkban.

A különböző régiók és országok helyzete és igényei eltérőek. Ezért a KÉK válaszai a lelki szolgálatban sokfélék, de mindig az identitásunkban gyökereznek, hogy világi ignáci apostoli közösség vagyunk, és együttműködünk partnerünkkel, a jezsuitákkal és az Egyházzal.

Sok helyi, regionális és nemzeti közösség már jó ideje a lelki szolgálatokra fókuszál és ezen a területen dolgozik, amint ezt a Közgyűlés első napjaiban bemutatott kezdeményezések is jól szemléltették.

Misszió az Egyházon belül

Az Egyházon belüli misszió új területként jelent meg a Közgyűlésen. A KÉK a II. vatikáni zsinat után újjáalakult, mint közösség. A zsinat eredményeként kialakult ekkleziológiában Egyházként úgy definiáltuk magunkat, mint Isten népe (Lumen gentium), amely zarándokol a történelemben és a különböző valóságokban.

Egy befogadó egyház építése – minden összefüggésben – alapvető része küldetésünknek. Megerősítjük a nők egyenlő méltóságát és szerepét az Egyház életében. Megrendülve hallgatjuk azoknak az embereknek a kiáltását, akiket hátrányos megkülönböztetés ért, vagy akiket bántalmaztak az Egyházon belül. Ahol diszkrimináció és visszaélés történt, ott arra törekszünk, hogy szolidárisak legyünk az áldozatokkal. A nagylelkű vendégszeretet közössége lehetünk, ahol nincs helye a diszkriminációnak, és ahol az öröm bővelkedik. 

Szívesen látjuk azokat az Egyház peremén élő embereket, akik közösséget és lelkiséget keresnek. Visszhangozzuk Ferenc pápát, aki az ifjúsági világnap köszöntő ünnepségén, Lisszabonban, Portugáliában, 2023. augusztus 3-án azt mondta: „Mindenki, mindenki, mindenki! Az Egyházban mindenki számára van hely.” Azért akarunk dolgozni, ahhoz az Egyházhoz akarunk tartozni és olyan Egyház akarunk lenni, amely befogad és elfogad mindenkit, minden embert a maga nemi sokféleségével, szexualitásával, családi állapotával, érzelmi karakterével és életmódjával, és minden más, a társadalom peremére kiszorult és kirekesztett személyt. Elismerjük a kulturális és társadalmi realitások különbözőségét a világ különböző részein. Szeretnénk egy barátságos és biztonságos hely lenni minden ember számára, hogy felfedezzék hitüket a mindennapi életben. Bátorítjuk a közösségeket, hogy nyissák meg a párbeszéd és a remény útjait.

Hálát adunk Ferenc pápa vezetéséért, aki a II. Vatikáni Zsinatra adott válaszként szinódális folyamatot indított el, kinyitotta az Egyház ajtaját és mindenkihez küld minket. Szolgálata a remény sok jelét nyújtja számunkra. Mi hangja lehetünk a vallásközi párbeszédnek és az ökumenizmusnak, a különbségeken átívelő együttélésnek és együttműködésnek.

III. rész: Az „egy közösségként” adott válaszunk eszközei

Közgyűléseink Guadalajarában (1990), Hong Kongban (1994), Itaici-ben (1998), Nairobi-ban (2003), Fatimában (2008), Libanonban (2013), Buenos Aires-ben (2018) és Amiens-ben szükséges volt, és progresszív lépések történtek az „egy közösséggé” válás felé. Egy közösséggé válni azt jelenti, hogy egy tag, helyi csoport vagy nemzeti KÉK közösség bármely küldetése az egész közösség (a világközösség) küldetésének részét képezi. A DSSE továbbra is az egyik legfontosabb módja annak, hogy küldetésünkre egy közösségként reagáljunk.

A kapcsolattartás és az együttműködés szükségessége

A közgyűlések közötti időszakban továbbra is szeretnénk megosztani tapasztalatainkat és kísérni egymást, mint világközösség. Közös kihívásokkal nézünk szembe, és vágyunk arra, hogy összekapcsolódjunk, együtt szolgáljunk és együttműködjünk. Szeretnénk egymást támogatni és megerősíteni, megosztva egymással az erőforrásokat, a történeteket és a tapasztalatokat. A nemzeti közösségeket arra ösztönözzük, hogy támogassák egymást a határterületek felvállalásában, valamint az emberi, pénzügyi és kapcsolati igények kielégítésében. Az együttműködés és a kapcsolattartás olyan új módjait kell keresnünk, amelyek jól szolgálják a közösséget helyi, nemzeti, regionális és világszinten. Ez segít minket jobban tudatosítani azt, hogy az egyik közösség küldetése az egész közösség (világközösség) küldetése.

A formáció (képzés) szükségessége

A közösség képzési igényei nagyobb együttműködést és hálózatépítést igényelnek a világközösségben. A Globális Formációs Találkozóra (Manresa 2022) való reflektálás után, újra átnézhetjük képzési programjainkat abból a szempontból, hogyan lehet a legjobban felkészíteni világközösségünket és tagjait a misszióra ezekben az időkben. Szükséges, hogy erőforrásainkat hozzáférhetőbbé tegyük a különböző helyzetekben. Igény merült fel regionális képzési találkozók iránt. A világközösség perspektívájából összeállított további közös dokumentumok és képzési anyagok gazdagíthatnák tagjainkat és a közösségeket.

Szükség van olyan képzésre, amely segít bennünket abban, hogy identitásunk három pillérét mélyen, teljesen és kiegyensúlyozottan megélhessük, különös tekintettel az apostoli élet feszültségeire, és ezeket kreatív módon megéljük. A Közgyűlés kiemelte annak szükségességét, hogy kifejlesszünk az együttélést segítő eszközöket: ez azt jelenti, hogy fejleszteni kell a konfliktusmegoldási készségeinket, és megtalálni a közösségünkön belüli nézeteltérések kibékítésének módjait.

Technikai platform a hálózatépítéshez

A Közgyűlésen használt okostelefon-alkalmazás nagy sikert aratott. Az „Amiens 2023” alkalmazást használták az elnökségi választásokon való szavazásra és az Általános Alapelvek módosításáról szóló szavazásra, a felmérések (kérdőívek) kitöltésére, a napirendek/ütemtervek megosztására, a fényképek megosztására és a meglátások megosztására, a fontos dokumentumok terjesztésére, valamint személyes és regionális üzenetek küldésére. Ez az alkalmazás valóban egyszerűsítette a Közgyűlés munkáját.

Ebből következik egy nagyon gyakorlatias javaslat, amely a Közgyűlésen merült fel, és amely az „egy közösség” léthez kapcsolódik, az a javaslat, hogy hozzunk létre egy nemzetközi platformot a hálózatépítéshez. Ez mutatja, hogy milyen érett állapotba jutottunk az egy közösséggé válás utáni vágyunkban. Egy technológiai platform egy olyan tér lenne, ahol a kapcsolatot felvehetnénk egymással, és erőforrásokat gyűjthetnénk. Ez a tér segítene nekünk abban, hogy megismerjük egymást, egyeztessük az igényeinket, és tapasztalatcserét folytassunk. Egy ilyen technológiai platform lehetővé tenné számunkra a dokumentumok és tapasztalatok szabad megosztását.

Közös pénzügyi felelősségvállalás

A Közgyűlés megszavazta, hogy növeljék a KÉK Világtitkárságnak küldött pénzügyi hozzájárulásokat (ún. tagdíjakat). Ez a hozzájárulásról szóló döntés látható jele volt a világközösség életét szolgáló közös pénzügyi felelősségvállalásnak. A Közgyűlés azt kívánta, hogy a Világközösség hatékonyabb legyen globális küldetésében, mind a humán erőforrások növelésével, mind az Apostoli Alapoknak nyújtott hozzájárulások folytatásával, amelyen keresztül a projektek kiválasztása és életképessé tétele történik.

IV. rész: Javaslatok és ajánlások

Javaslatok a nemzeti közösségeknek

Sok mindent megtehetnénk, de a nemzeti és a regionális közösségek igényeinek és erőforrásainak megfelelően kell rangsorolnunk. Ez az egyes nemzeti és regionális közösségek által végzett megkülönböztetés része a KÉK egyetlen testének, az egy világközösségnek.

1. Ez a Közgyűlés arra ösztönöz minden nemzeti közösséget, hogy végezze el saját valóságának elemzését, ehhez kulcsfontosságú forrásként használva a megtestesülésről való elmélkedést. További eszközöket – a közösségi megkülönböztetést, a társadalmi és ökológiai elemzést, valamint a lelki beszélgetést – is alkalmazva, meghívunk benneteket valóságotok dinamikus vizsgálatára, és a jelenlévő igények és fájdalmak számbavételére. A megtestesülésről szóló szemlélődés segíteni fogja a közösséget, hogy találkozzon Isten szeretetével, amely arra hív bennünket, hogy Krisztussal együtt végzett küldetésünkkel feleljünk a világ szükségleteire. Miközben végigmegyünk ezen az áttekintésen, meghívunk minden nemzeti közösséget, hogy ebben a folyamatban működjön együtt egy másik közösséggel, a felülvizsgálati folyamathoz igazodó „testvérvárosi” együttműködéssel.

2. Ez a Közgyűlés azt javasolja a közösségeknek, hogy a Lelkigyakorlatokat új és hasznos formában adaptálják és ajánlják fel, kiemelve az éves megújulás fontosságát a tagjaink számára, és kreatív javaslatok szükségességét, hogy kielégítsük korunk emberének igényeit.

Ajánlások a VilágKÉK Elnökségének

A Közgyűlés során számos javaslat érkezett a VilágKÉK Elnökségéhez. Ezek közül néhányat a Közgyűlés plenáris ülése hivatalosan elfogadott. Mások különböző módokon merültek fel, például az internetes felmérések, a kiscsoportos munka, a regionális csoportmunka során. Az utóbbiak közül azokat helyeztük előtérbe, amelyek a leghatározottabban felmerültek és a Közgyűlés végéig kitartottak.

Ezeket az ajánlásokat az új Elnökségnek kapacitása és korlátai figyelembevételével kell megfontolnia. A megkülönböztetés lépésről lépésre történő megközelítése megmutatja majd, hogy mi lehetséges és mit kell előtérbe helyezni a közösség java érdekében.

A közgyűlés hivatalosan jóváhagyta:

1. A világKÉK Elnöksége nevezzen ki egy nemzetközi bizottságot, amely a világközösséggel együttműködve elvégzi az Általános Alapelvek és Általános Normák átfogó felülvizsgálatát. 

– Ehhez kapcsolódóan a Közgyűlés jóváhagyta a KÉK-Ausztrália javaslatát, miszerint az integrális ökológia (a Laudato Si’ szerint) kerüljön bele ebbe a felülvizsgálati folyamatba, és e célból a nemzetközi ökológiai munkacsoport erről konzultáljon. 

– A Közgyűlés megerősítette, hogy Kongó és Spanyolország nemzeti közösségéből érkezett módosítási javaslatokat be kell vonni a felülvizsgálati folyamatba.

A Közgyűlés azt ajánlja, hogy a világKÉK Elnöksége:

2. Folytassa a 2018-2023-as Elnökség által létrehozott nemzetközi apostoli csoportokat: 

– formáció

– ökológia

– ifjúság; 

és hozzanak létre egyet a

– család témakörben.

3. Technológiai platform létrehozása a hálózatépítés elősegítésére és támogatására. Ez minden nemzeti közösség és potenciálisan a tagjaink számára is elérhető lenne, mint egy kiváltságos eszköz, hogy megkönnyítse az „egy világközösség”-ként való létet és cselekvést.

4. Ösztönözze és támogassa a Formációs csoportot, hogy:

– készítsen közös képzési anyagokat a világközösség szemszögéből.

– közösségi készségek kialakítása a konfliktusmegoldás és a nézeteltérések kibékítése terén.

– rendszeres időközönként regionális formációs találkozók előmozdítása.

5. Erősítse a kétirányú kommunikációt a világKÉK Elnöksége és a nemzeti közösségek között. A világKÉK Elnöksége jelenlétének és elérésének fejlesztése, különösen fontos a megfigyelő státuszban lévő „sebezhető” közösségek és az új nemzeti közösségek felé.

6. Az Apostoli Alap szisztematikus felhasználási módszerének meghatározása, amely magában foglalja a „magis”-t mint döntési kritériumot: mi a legsürgősebb, mi teszi lehetővé, hogy nagyobb apostoli gyümölcsöt teremjünk, és mi az, ami egyetemesebb hozzájárulást eredményez.

7. Minden nemzeti közösség gyorsítsa fel a protokoll végrehajtását a visszaélések megelőzése érdekében, az „Állandó szabályok” („Standing Order”) 16. pontjának megfelelően.

A Közgyűlés további javaslatokat tett a világKÉK Elnöksége részére:

– Fontolja meg a nyilvános érdekérvényesítésre szolgáló terek vagy hálózatok kiépítését (különösen a fontosabb globális kérdésekkel kapcsolatban). Egy érdekérvényesítő csoport hálózatot hozhatna létre más intézményekkel együtt annak érdekében, hogy a KÉK erősítse a nyilvánosság hangját.

– Fontolja meg, hogy közösségünk miként tudna reflektálni és hangosabban hallható hangot hallatni az Egyházon belüli misszió tekintetében, és elősegíteni a párbeszédet és a megkülönböztetést.

– Fontolja meg, hogy a világközösség tagjait összehozzuk, hogy együtt gondolkodjanak az Egyház peremén élő – közösséget és lelkiséget kereső – emberek szenvedéséről, és találjanak válaszokat erre.  

Következtetés

Az Amiens-i Közgyűlés felismerte azt a számos kegyelmet, amelyet találkozásunk során kaptunk. Megerősítettük identitásunkat, mint egy világi, ignáci, apostoli közösség, amely a sokféleségben való egységre van meghívva. Világi hivatásunk megélése minden időben és minden helyen, ahol „egy közösség”-ként igyekszünk megtestesíteni Isten szeretetét. A Lélek által indítva és megkülönböztetve az Ő hívását, Isten kezébe helyezzük mindazt, amik vagyunk. Alázattal Máriára bízzuk magunkat, aki „Igen”-jével lehetővé tette Isten álmának megvalósulását. 

Istenre, mint „Horgonyunkra” tekintünk, és kérjük, hogy mutassa meg nekünk azt az utat, amelyen tovább haladhatunk. Amiens-ben, Isten ismét meghívott bennünket, hogy reménységgel telve a határokra menjünk. Megújult lelkesedéssel öleljük át ezeket a határokat. Az Egyházzal való együttérzésünk küld minket előre a világba, és azzal a vágyakozással, hogy folytassuk a „Remény útjainak felismerését”.

Fordította: Ercsey Zsófia

Szerkesztette: Győri Hajnalka

  1. melléklet: 

A Közgyűlés rajzokban

Az alábbi rajzok a kiscsoportok kreatív válaszai voltak arra a kérdésre: 

„Hol van lehorgonyozva a remény az Ön KÉK közösségében?” 

Az utasítások a következők voltak:

1. Tartsatok lelki beszélgetést (három kör)

2. Rajzoljatok együtt egy szimbolikus képet (szavak nélkül!) annak kifejezésére, ami a spirituális beszélgetésből kiderült. 

Mi lenne, ha a KÉK egy állat, virág, fa, arc, táj stb. lenne?

Estela Cameirão rajzai a portugáliai CVX-től. Estela egy olyan küldött volt, akinek rajzai a közgyűlés útját mutatják

Estela rajzai kísérték José de Pablo SJ atya záró homíliáját:

Bernard, a franciaországi CVX karikaturistájának rajzai, aki a Közgyűlés logóját is készítette. Bernard néhány nap alatt megosztotta velünk az alkotásait, amelyekkel megpróbálta megragadni, hogy a Közgyűlés napjai alatt mit tett közöttünk a Lélek.

2. melléklet: 

A Közgyűlésen résztvevő nemzeti közösségek:

Amerikai Egyesült Államok 

Anglia és Wales 

Argentína 

Ausztrália 

Ausztria 

Belgium – flamand 

Belgium – francia

Benin 

Bolívia 

Botswana 

Brazília

Burkina Faso 

Chile 

Csád 

Dél-Afrika 

Dél-Korea 

Dominikai Köztársaság 

Ecuador 

Egyesült Királyság 

Egyiptom 

Elefántcsontpart 

El Salvador 

Etiópia 

Franciaország 

Fülöpszigetek 

Guatemala 

Haiti 

Hollandia 

Hong Kong 

Horvátország 

Írország 

Japán 

Kamerun 

Kanada – angol 

Kanada – francia

Kenya 

Kolumbia 

Kongó 

Központi Afrikai Köztársaság 

Kuba 

Lengyelország 

Lettország 

Libanon

Litvánia 

Luxemburg 

Makaó

Madagaszkár 

Mauritius 

Málta 

Mexikó 

Németország 

Nicaragua 

Olaszország

Panama 

Paraguay 

Peru 

Portugália 

Puerto Rico 

Ruanda 

Szlovákia 

Szlovénia 

Spanyolország 

Sri Lanka 

Svédország 

Svájc

Szíria 

Tajvan 

Togo

Új-Zéland 

Uruguay 

Venezuela 

Vietnam 

Zambia 

Zimbabwe

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük