Kierkegaard Megkülönbözteti a félelmet a szorongástól.
Félelem: mindig konkrét – egy kutyától, hogy megharap, – egy vizsgától, – hogy lezuhanok a repülővel stb.
Szorongás: személytelen, tárgytalan
„A szorongásban otthontalannak érezzük magunkat.” (Heidegger: Metafizika) „A jelenvaló lét zuhanása a semmibe.” Elveszíthetem: tulajdon, siker, támogatás, megerősítés, egészség, erő. A világ nem tudja beteljesíteni vágyakozásunkat: „Minden csak hiábavalóság, szélkergetés.” (Préd1,14) Következménye lehet: a világtól való menekülés.
ÁM: az Isten alkotta világ jó!!! – Nincs ok a félelemre – Zsoltárok a teremtés nagyszerűségéről.
Hit útja: A világban való lét, félelem – HÍD – kapcsolat Istennel.
Fritz Riemann megfogalmazta A félelem alaptípusai című művében, hogy vertikális és horizontális ellentétpárok keresztezik egymást; e félelmtípusok metszéspontjaikban alakul ki a 4 embertípus:
Kényszerűség – Lehetőség
Végesség – Végtelenség
1.-Kényszeres ember – kényszerűség pólusa: félelem, hogy „értéktelen vagyok”. Teljesítménnyel, munkával akarom igazolni létjogosultságomat.
Megváltottság: Isten feltétel nélkül elfogad engem.
2.-Hisztérikus ember – végtelen lehetőség pólusa: félelem, hogy „nincs biztonságom”, a függés adhatja azt. A lét alapnélküliségétől való félelem – külső támaszt keresek: tulajdonba, másik emberbe való kapaszkodás által.
Megváltottság: Csak Istenben találom meg az alapot! Hiszek Istenben, aki támaszt nyújt nekem.
3.-Depresszív ember – végesség pólusa: félelem, hogy „a világ nem lehet végtelen”. A lét bűnösségétől való félelem. „Sok bűn terhel. Elveszem másoktól az időt, teret”. Feláldozom magam másokért! – Meg akarok fizetni (vélt) bűneimért. Túlterhelem magam, így hamar kiégek. A bűntudatból adódó félelem kétségbeesésbe hajt. (félelem ősformája).
Megváltottság: „Isten gyöngédség, irgalom”, s ez megvigasztal engem.
4.-Skizoid ember – a végtelenség pólusa: félelem a közelségtől, „nem tudom elhinni, hogy létezik igazi szeretet, a világ idegen számomra”.
Nincs kapcsolatban saját érzéseivel. Érzelmileg hidegnek, távolságtartónak tűnik mások számára. Nem áll kapcsolatban önmagával, érzéseivel, az emberekkel, a világgal. Gondolkodásához igazítja a valóságot. Önnön magával foglalkozik; „szólóművész”. Nehéz együttműködnie. Saját képzelgéseit vetíti ki a többiekre, s ezek a feltételezések az üldözési mániáig fokozódhatnak.
Megváltottság: a hit lépése; csak abban a tudatban, hogy minden dologban és minden dolog mögött ott van egy abszolút jóság, tud az ember felhagyni azzal, hogy megmaradjon a világgal szembeni skizoid félelmében.
Általában nem tisztán tartozunk egyik vagy másik típushoz, hanem minimum kettő jellemző ránk, vagy nyomokban a többiből is vélhetünk felismerni valamit önmagunkban.
János evangéliumában egy olyan embert ismerünk meg, aki semmitől sem fél, Istenben él. Istenben legyőzte az összes emberi félelmet. Ő megtalálta középpontját Istenben. Csak a testét ölhetik meg. Jézus legyőzte önmagában a félelmet. Arra hív minket, hogy mi is győzzük le a félelmet a hitben. Azáltal, hogy Jézusra tekintünk, máshogy tudunk bánni a félelmeinkkel.
A világba kapaszkodom? Engedem, hogy a világ dolgai határozzanak meg engem? Aki eltud szakadni a dolgoktól és az idegen befolyásoktól, az nem fél többé, annak nem lehet többé csalódást okozni, az önmagában van.
Ha önmagamtól kezdek félni, akkor a TE által leszek énné. Akkor győzzük le a félelmet, ha valaki szeretettel közeledik felénk és megengedi, hogy önmagunk legyünk.
Csak Jézus által győzzük le a félelmet.
„150. oldal!” – ???