Ne féljetek – az ismeretlentől

Életutunk során, számtalan kapun kell áthaladnunk, míg az út végén kilépünk ebből a földi életből és kinek-kinek hite szerint folytatódik az élete.

Akárhogy is, teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, hogy mi van a kapu másik oldalán. 

A kapun való kilépést úgy is nevezhetem, hogy folyamatosan haladunk a biztonságból a lehetőségek felé, az ismert világból az ismeretlen felé.

Bármit is kínál fel számunkra a jövő, bizonyos fokig mindenkiben van egy kíváncsiság, félelem vagy remény attól függően, hogy hitünk szerint mit is tartunk, az örök élet felől.

Kétségtelen: születésünk pillanatától valami titkos erő hajt előre bennünket, hogy megtegyük ezt a titokkal teljes „félelmetes” lépést, mert e nélkül, megreked életutunk. Félelmetesen szép, vagy félelmetesen gyötrelmes valóságok állhatnak előttünk, melyet nehéz előre megjósolnunk.

Anyánk méhe után reménykeltő kapuk a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a templom/vagy házasságkötő terem kapuja. Mindegyik a személyes növekedésünk felé mutat, mint legjobb esetben az első munkahelyünkre bevezető kapu. Vannak titokkal teljes kapuk, melyek vigasztaló vagy gyötrelmes életet kínálnak fel számunkra: egy idősek otthonába, vagy egy kórházba vezető kapu.

A nagy titkot rejtő valóság a halál kapuján túl vár minket. Hitünk szerint az örökkévalóság vagy a vég.

Minden kapun túli valóság új, még meg nem ismert lehetőségeket kínál fel számunkra, ezért van az, hogy bizonyos fokig az új dolgokkal szemben is lehet félelem bennem. A biztonságból a lehetőség felé vezető úton szent félelem is vezethet a jövő felé, tudva, hogyha megállok, befejeződik számomra az élet, a növekedés.

Ezért ambivalens érzések lehetnek bennem egy új élethelyzettel, egy új munkahellyel, egy új munkatársi környezettel, egy új termék bevezetésével vagy új kapcsolatokkal, egy új kulturális közeg megismerésével szemben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük