Az időbeliség, mint a létezés mércéje:
-Emberi lét alapvető meghatározója az időbeliség
-Ember állandóan tervez, beteljesíti életfeladatát.
-Időskorban tudatosul bennünk igazán létezésünk végessége.
-Reménység és jövő szorosan kapcsolódik egymáshoz: akinek nincs jövője,
annak nincs reménye sem, és fordítva: a reménytelenség kilátástalanságot
jelent.
-A vég tudata szorongást kelt bennünk.
-Ösztönösen hárítunk. Nem akarunk tudni a halálról, pedig az autentikus léthez
hozzátartozik a vég elfogadása (E. Kübler-Ross – D. Kessler: Élet-leckék c.
könyv).
-Öregkor lehet változatos és gazdag.
-A teljesen és szabadon elfogadott öregkor a belső szabadság, a
szenvedélyektől való függetlenség korává válhat. – Isten teljesebb befogadása!
Az öregkor lélektana
Ki öreg, Mikor kezdődik az öregkor? Mit éreznek az öregek? Hogyan látják
önmagukat? Miért van az, hogy az idősek jelenléte hirtelen napjaink egyik
legégetőbb gondjává vált?
1.-A személyt, aki beismeri, hogy belépett életének ebbe az új szakaszába – a
szeretet igénye jellemzi. Úgy érzi, egyre kevesebben vannak akik szeretik. Idős
házasok egymásra utaltsága erősödik. Bíznak benne, hogy nem szorulnak
idegenekre, másokra. Legjobb lenne együtt meghalni! (Straub házaspár)
Új házasság felé tekint a korosodó ember. – Gyerekei értetlenül fogadják, még
inkább úgy érzi, hogy nem szeretik. – „Még elfogadható, értékes, szerethető
vagyok!”
2.-A hasznosság felfokozott igénye
Igyekszik mások hasznára lenni. Mindenáron szeretné bizonyítani, hogy még
hasznos mások számára, még képes gondoskodni önmagáról.
Passzívabb: megelégedettség az öregkor gondtalanságával,
felelősségmentességből táplálkozik ez az érzés.
Aktívabb: lázas munkával kompenzálja az alkotó munkával töltött évek
eltűnését.
3.-A biztonságot szavatoló környezet utáni vágy
Nemcsak eseményekről, helyekről van szó, hanem biztonságot jelentő
személyek jelenlétéről is. (Második gyerekkor) Szükséges, hogy valakit még
szerethessen, valakire gondolhasson az érthetetlenné váló élmények között.
Az öregek lelkipásztori gondozása
Olyan környezet kialakítása, ahol hasznosnak érezheti magát!
A múltat nem lehet meg nem történtté tenni, de a hozzá való viszonyunkat
igen.
1.-Ne a múltba meneküljön, a közelgő végtől rettegve!
Rá kell mutatni az öregkor lehetőségeire
Az idős embernek is van korából adódó küldetése – nem pusztán
halálvárásról van szó!
2.-Életünk, életciklusunk egységesítése. Helyénvaló a bűnbánat, de nincs
minden elveszve. Értelmet adni a végnek!!!
3.-Ne a múlthoz tartozónak érezze magát, hanem az „itt és most” világ szerves
összetevőjeként, alkotó alanyaként élje meg magát! – Mindenki képes, hogy
színt, gazdagságot adjon hozzá a világ életéhez!
4.-Másoktól való erőteljes függés jelzi számára az Istentől való függés tényét.
Ezáltal befogadóbbá válik az örök igazságok előtt. Mintha azt mondaná:
„Életem nem volt hiábavaló, az utánam következő generációk életét is
gazdagítottam!”
„Ó emberélet édességes ősze,
Te vagy az összhang és az árnyalat.
A tavasz benned fanyarát legyőzte,
Erdőtüzeket, aszályt a nyarak.
Magára ismer benned mind a kettő
S te mind a kettőt áldod, érleled.
Piros nyaradnak nem volt lángja meddő
S magtalan nem lesz szép fehér teled.
Mert a szivárvány színei megérve
Elsimulnak a ránctalan fehérbe.”
(Sík Sándor: Az ősz dicsérete)