I.- Félek az újtól, mert az a régi halála
1.-Sokszor bennünk van, hogy végre felépítettem az életem, nem akarok újra kezdeni. Így tudunk ragaszkodni munkahelyekhez, plébániákhoz, szerepekhez.
Nem tudjuk mit hoz az új ötlet. Előfordul, hogy elveszíthetem a megszokottat, a biztosat.
2.-Közben kérdések vetődnek fel bennem, ami tovább rontja közérzetemet: Az egész életemet talán rossz alapokra helyeztem? Ezért rengeteg érvvel védjük a régit és szabotáljuk az újat.
3.-Elveszíteni valamit fáj. Jézussal rengeteg új dolog vetődhetett fel a farizeusokban. Életüket teljesen át kellene alakítani. De az Úr egyértelművé teszi hallgatói számára: „Az új bor, új tömlőbe való!”
II.- Az evangéliumokban, folyamatosan ott van a félelem
1.-A gyermek fogantatásakor József és Mária életében az új élethelyzettel kapcsolatban:
„Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk1,31)
„József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát” (Mt1,20)
A gyermekkel, akit Mária szül, tényleg valami új és előre nem látható tör be József életébe. Eddig mindig azt tette, ami helyes. Rendezett élete volt és Isten parancsai szerint élt. Ez biztonságot nyújtott neki és egyben azt a bizalmat is, hogy élete sikeres lesz. Most Isten olyan módon cselekszik rajta, ami nem tud megmagyarázni magának. Ezért szüksége van bátorításra: „Ne félj! Menj bele az új helyzetbe!”
Megtudom: gyermekem lesz! Megijedtem!? Vállalom a szülői felelősséget? Vállalom, hogy teljesen megváltozik az életem azáltal, hogy családom lesz? Összetörik a rendszerezett életem. Új lakásra lesz szükség. Talán pályát kell módosítanom? Lemondani álmaimról? Hosszabb időre parkoló pályára kerülök.
Hogyan hatnak rám az életemben bekövetkező hasonló változások?
2.-A napkeleti bölcsekben a társadalomra és a környezetre való hatásban:
„Hol van a zsidók újszülött királya. Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”(Mt2,2)
Hogyan fognak reagálni a királyi udvarban bejelentésünknek?
Heródes valóban megijed, fél!
„Menjetek, tudakozódjatok gondosan a gyermek felől!” (Mt2,8) Az Úr Angyala így szólt Józsefhez: „… menekülj Egyiptomba. Maradj ott amíg figyelmeztetlek, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni!” (Mt2,13)
Heródes király attól retteg, hogy az új megfosztja őt a hatalmától. Heródes hatalma nem belső erősségének kifejezője. Félelem határozza meg azt. Félelemből megöletett minden kisfiút kétéves korig. Heródes önnön félelmének a foglya. Politikája rettegés által vezetett politika. Akik félelemből kapaszkodnak a hatalomba, visszaélnek azzal. S csak úgy tudnak kapaszkodni hatalmukba, hogy félelmet keltenek másokban.
Mint tanár, szülő, vezető: mi hatalmam, belső erősségem kifejezője? Szoktam félelmet kelteni másokban? Miért teszem?
III.- Félelem és bizalom
Lukács evangéliumában Mária a bizalom, a hit ősmintája.
Ne félj Mária!
Mária reflektál a látottakra, beszél érzéseiről, kérdez és gondolkodik, majd IGENT mond: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” (Lk1,38)
Lelkét tőr járja majd át, de ez nem akadályozza meg őt, hogy ne engedné, hogy valamit lemetszenek róla.
Megtudni valamit, ami ellene mond az énképünknek, összetörheti énünk fáradsággal készült épületét. Minél inkább arra vezet a félelem, hogy elkerüljem a magamba nézést, annál erősebbé válik a bennem rejlő szorongás.
Mária engedi összetörni magát. Van bátorsága, hogy a Názáreti Máriából, Jézus Anyjából, az Egyház Anyja, a Napba Öltözött Asszony legyen!
Mária bátor asszony! Mindannyiunk példaképe lehet!