A mai fogyasztói, áruközpontú társadalomban értékességemet nem az istenképűségem jelenti, hanem attól függ, hogy mennyit teljesítek, mennyit fogyasztok.
Milyen érzések, gondolatok feszítenek nap mint nap?
-Nem felelek meg az élet kihívásainak, az elvárásoknak
-Nem teszek eleget hivatásom követelményeinek
-Nem felelek meg a közösségnek
-Úgy érzem, megfigyelnek, állandóan értékelnek
-Nem felelek meg környezetem és saját felettes énem követelményeinek
-Nem vagyok elég tiszta és jámbor Isten előtt
-Nem felelek meg annak a képnek, amit Isten mond az emberről a Bibliában
-Nem felelek meg egy érett ember normáinak
-Látom fogyatékosságaimat, visszamaradottságomat
-Ezt már tudnom kellene
-Szégyent hozok a szüleim, a családom, a barátaim, a közösségem vagy a cég nevére
-Nem merek nyilvános szereplést vállalni, mert félek a leértékelődéstől
Gondolom már sokan átéltük ezeket a kínzó helyzeteket, pillanatokat.
Lukács evangéliumában a csodálatos halfogás után Péter úgy érzi, hogy méltatlan Jézus barátságára. Nem felelek meg annak a szerepnek, amit ő szánt nekem. „Simon Péter, Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!”(Lk5,8-9)
Ugyanígy a római százados. „Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!” (Mt 8,8)
Sokáig vonakodtam, hogy a szemináriumba lépjek. Nem vagyok én erre méltó! Egyébként anyám is mondta: „Fiam! Csak a Jó Istenből ne csinálj bohócot!”
Felszabadító, mikor mindezek ellenére baráti, buzdító hangok érkeznek feléd. Sőt talán Isten hangját hallod a szívedben:
Itt vagyok, ne félj!
Te vagy az én szeretett gyermekem, jó vagy!
Ne félj, emberhalásszá teszlek!
Bízom benned!
Van egy kedves elbeszélés, amire már korábban egyszer hivatkoztam, de itt is helye van a történetnek, ezért felidézem: „Pancsinellónak” a foltmanónak a története. Már a cím jelzi, hogy az elbeszélés egy pancserről szól, aki mindet elront ügyetlenségével, esetlenségével, tehetségtelenségével. – Legalábbis így tekint magára Pancsinelló!
Amikor valamit nem sikerül teljesítenie, amit elvárnak tőle, minden esetben kap egy szürke pontot, amit rátapaszt a környezete.
Egy alkalommal egy barátja elküldi őt Éli fafaragó mesterhez, aki őt készítette, hogy erőt merítsen a találkozásból és higgyen magában.
Éli így szól hozzá:
„Mit foglalkozol te azzal, hogy ki mit mond neked!
Csak rám hallgass. Mindenkit én teremtettem. Én csak tudom, hogy te egy nagyon jó foltmanó vagy!
Ne törődj másokkal! Higgy magadban! És bennem! Te jó vagy!”
És miközben ezeket a szavakat hallotta, egy szürke pont már is lehullott róla, amit rá tapasztottak.
Fontos tehát, hogy higgyünk magunkban! Szabad, hogy olyan legyek, amilyennek megteremtettek!
Hiszen Isten mondta:
„Megáldalak! Áldás vagy és leszel mások számára!” (Ter12,2)