Ne féljetek – hogy nincs szilárd talaj a lábatok alatt

„A kenyérszaporítás után Jézus felszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj!” – mondta ő. Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus nyomban kinyújtotta a kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. „Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.” (Mt14,22-33)

Aki Istennel, az Atyával kapcsolatban van, szilárd talajon áll. Jézusnak nagyon mély kapcsolata van az Atyával. Az ő eledele, hogy teljesíti az Atya akaratát. Késő estig imádkozik. Amint ő az Atyában van, ugyanígy az Atya őbenne. Elválaszthatatlanok a Szentlélekben. Ebből a kapcsolatból táplálkozik identitása: Én és az Atya egy vagyunk! Megingathatatlan biztonság. Nemcsak szilárd talajon áll, hanem a „víz hátán is megáll”!

Ha kapcsolatban vagyok Jézussal, ugyanilyen biztos talajon állok. Ez a magatartás istenközpontúságot, állandó Istenre-figyelést feltételez részünkről. Ha tekintetem rá szegezem, ha van mibe kapaszkodnom én is megállhatok a víz színén.

Nekünk, embereknek ez nem olyan könnyű, mert bizony nagyon sokan már gyermekkorban sérült kapcsolati rendszerbe születtünk, ahol elsősorban azt tapasztalhattuk meg, hogy: „csak óvatosan!” A szülői kapcsolatrendszer nem feltétlen biztonságos.

Sokszor nem kaptam kellő védettséget, bántalmazások értek. A sérülés mértéke szerint biztonságos vagy bizonytalan a talaj a lábam alatt.

A biztonság arányában tekintetünk hol jobbra, hol balra téved. Erős a szél és nagyok a hullámok, melyek eltávolítanak a központtól. Úgy vagyunk, mint Péter.

Mi az, ami eltávolít a középponttól? Jelen esetben ott a Galileai-tengeren, a szétszórtság. De eltávolíthat minket a középponttól a teljesítménykényszer. Főleg akkor, mikor azt hisszük, hogy mi magunk mindent meg tudunk oldani, jobban mondva: amikor azt hisszük, nekünk kell megoldani a dolgokat. De Jézus mondja a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló hasonlatában: „Nélkülem semmit sem tehettek!”

Jobb tehát, ha minden igyekezettünkkel és képességünkkel, a középponttal tartjuk a kapcsolatot. Ez a legfontosabb.

Eltávolíthat a középponttól hibásan értelmezett bűntudatunk. Azt hisszük, hogy fölösleges Istennel keresni a kapcsolatot, úgy sem áll szóba velünk. Jézus válasza: Bár bűnös ember vagy, de itt is érvényes, hogy: „Nélkülem semmit sem tehettek!” Nem te váltod meg önmagadat! Saját erődből nem tudsz megtisztulni! Maradj vele és nézz rá! Megkapod a szükséges erőt.

Jobb tehát, ha minden igyekezettünkkel és képességünkkel, a középponttal tartjuk a kapcsolatot. Ez a legfontosabb.

Eltávolíthat továbbá a „segíts magadon, az Isten is megsegít” profán, Isten nélküli eljárásmód, ahol jobban bízunk az evilági erőkben, mint az Isten vagy az imádság erejében. Inkább a paraszolvencia, a megvesztegetés, mintsem az ingyenes kegyelemben való hit, bizalom.

Jobb tehát, ha minden igyekezettünkkel és képességünkkel, a középponttal tartjuk a kapcsolatot. Ez a legfontosabb.

Az alapvető kérdés tehát, hogy milyen alapon állunk?

„Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára alapozták.” (Mt7,24-25)

Mi az én életem középpontja? Honnan derül ez ki igazából? Mire szánok időt nap mint nap?

Életünk Krisztus élete, életünk az Atya szeretete,

Életünk az Egyház Szentlelke, életünk, életünk Krisztus!

Életünk Krisztus, alleluja, életünk el van rejtve Őbenne.

Életünk Krisztus, alleluja, életünk Krisztus!

(Varga Attila – karizmatikus dalszöveg)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük