A félelem számtalan módon tart fogva minket. Vannak olyan félelmek, melyek
egy életen át kísérnek bennünket. Megkötnek, fogva tartanak, akadályozzák
életünket. Ezek a neurotikus félelmek a markukban tartják az embert.
Számtalan fóbia nehezedik ránk. Vannak beteges félelmek, melyek
megakadályoznak, hogy egy nyílt téren áthaladjunk. Mások a szűk terektől
félnek. Sokan ismerik a vizsgafóbiát. Félnek, hogy megbuknak a vizsgán és ez
akadályozza őket abban, hogy világosan gondolkodjanak.
Sokan szenvednek a pánikrohamoktól. Nem tudják, miért törnek rájuk. Sokszor
nincs külső kiváltó ok. A rohamok oka, nyilván bennünk van. Félünk, hogy
elveszítjük a kontrollt, tehetetlenek leszünk. Félünk a félelemtől, hogy
váratlanul ránk tör. Különbséget kell tennünk aggódás és rejtett félelem között.
Mintha börtönben lennénk, vágyakozunk arra, hogy megszabaduljunk ezektől,
ahogy Zakariás prófétai szavai mondták:
„Megadja nekünk,
Hogy ellenségeinktől megszabadulva,
Félelem nélkül szolgáljuk őt,
Szentségben és igazságban színe előtt,
Életünk minden napján.” (Lk1,74-75)
A félelemtől való szabadulás, egyúttal az ellenség kezéből való szabadulás is.
Beletartozik beteg életmintáinkból, komplexusainkból, gyengeségeinkből és
hibáinkból való szabadulás is.
A szentségben és igazságban élni azt jelenti, hogy többé a világnak nincs
hatalma fölöttünk. A félelmek már nem uralkodnak fölöttünk, melyek a
világhoz tartoznak. Ne féljetek, azaz: „bízzatok én legyőztem a világot!” –
mondja Jézus egy másik helyen (Jn16,29-33).
„Megszabadított ellenségeinktől.”
„Isten fénye, amely Jézus Krisztusban ragyogott fel, nem hideg fény, hanem
irgalmas fény, amely le szeretne hatolni félelmeink mély szakadékaiba” –
mondja Anselm Grün. „Minél több energiát fektetünk a félelem elleni harcba,
annál nagyobb lesz az ellenerő, amely a félelmet táplálja.”
Amit tehetünk, hogy Jézust befogadjuk és engedjük, hogy behatoljon
életünkbe. Jézus Nevét befogadva magát Jézust fogadjuk be szívünkbe, mely
minden félelemtől megszabadít minket. „Jézus nevére hajoljon meg minden
térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse, az
Isten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” – írja Szent Pál a filippi hívekhez írt
levelében (Fil2,10-11).
Jézus, mikor az Olajfák hegyén imádkozik, szép mintát ad arról, hogy miként
viselkedjem félelem idején. A félelem lelki kezelése, hogy együtt imádkozom
Istennel. Ahogy Jézus az Atya nevében imádkozik, mi Jézus nevének energiáját
hívjuk segítségül, hogy túllépjünk félelmeinken.
„Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom
teljesedjék, hanem a tiéd.” (Lk22,42)
Megengedem a félelmet. Lehet, hogy nem tudok megbirkózni életemmel. De
mit jelent ez? Azt jelenti: a kudarcban is ott leszek Isten tenyerén. Isten nem
fog elejteni. Nem fogja kihúzni alólam a tenyérét. Így válhat a kudarctól való
félelem „angyallá”, aki közelebb visz Istenhez. Az imában tehát nem az a cél,
hogy megszabaduljunk félelmünktől. Jézus sem szabadul meg az ima által csak
úgy egyszerűen a félelmétől. Mi is nem a félelmünk ellen imádkozunk, hanem a
félelmünkkel együtt, amely Istenre irányítja figyelmünket. A félelem többé nem
ellenség, hanem barát, ami Istenhez vezet engem.