Az egyik legalapvetőbb félelmünk, hogy elveszítjük az önmagunkról alkotott eszményképet, elveszítjük az életünkre vonatkozó elképzeléseinket, amelyek eddig szilárd alapot jelentettek számunkra.
Sokféle módon jelenik meg az életünkben ez az önmagunkért érzett aggodalom.
1.-Az egyik ilyen aggodalom, az egészségünk fölött érzett szorongás. Különösen most a COVID járvány idején hatványozottan jelen volt ez a félelem mindannyiunk életében.
A maszkviselés problémája mellett, a kézmosás, távolságtartás kérdése hónapokig foglalkoztatta fantáziánkat. A védőoltással kapcsolatos ellentmondásos hírek, vélemények csak növelték a szorongást, mintsem megszüntették volna. Nem beszélve a fertőzés következtében kialakult rengeteg féle szövődmény, ugyancsak erősítette bennünk az aggódást.
A járványtól függetlenül hosszú évek óta állandóan napirenden van egészségi állapotunk megítélése. A televízió reklámjait figyelve töménytelen mennyiségben ömlenek ránk a különböző betegségekre, rendellenességre vonatkozó számtalan gyógyszer, illetve gyógyhatású készítmény ajánlata.
Naponta több alkalommal halljuk a felszólítást: „A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”
Ezzel párhuzamosan ott van még a sokféle diabéteszes javallat. Egyes étlapok már áttekinthetetlenné váltak a sok kínálat miatt: cukor mentes, laktóz mentes, szénhidrátmentes, húsmentes és még ki tudná megmondani milyen jellegű kínálatok sorakoznak az étlapon. Már csak az ételmentes kínálat hiányzik a sorból.
2.-Aggodalmaink másik oka lehet a sok boldogság mítosz, miszerint ha nem találtam magamnak időben társat, azt hiszem, hogy magányosan kell leélnem az életemet. Ha nem lehet saját gyermekem nincs értelme a házasságomnak. Ha elveszítettem a munkámat, éhen kell halnom. És még sorolhatnám mi minden nyugtalanít minket.
3.- A szeretet hiánya, amit gyermekkorunkban átéltünk vagy a hátrányos megkülönböztetés, ami testvéremmel szemben ért, szintén sok aggódást kiépíthet bennünk. Az attól való félelem, hogy kevés figyelemben részesítenek, valamit elvesznek tőlem, nem kapom meg azt, amit szeretnék, falánkká, gyűjtögetővé tehet bennünket. Félek, hogy éhen halok. A figyelemre és elismerésre való vágyunk mértéktelenségében beteljesíthetetlen vággyá alakulhat bennünk.
4.-A félelem nem mindig reális félelem. Irracionális félelmek alakulhatnak ki bennünk, melyekről nem tudjuk, honnan származnak.
Félünk bizonyos emberektől vagy a jövőtől. Aggódunk önmagunkért. Félek, hogy elveszítem saját identitásomat és többé már nem tudom, ki vagyok. Félünk démoni hatalmaktól, akik a tudattalanunkba befészkelhetik magukat.
5.-Saját bensőnkben lévő ellentétek kibékítése a kereszthordozásban valósul meg. Ezt olvassuk Máté evangéliumában: ”Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti életét értem, az megtalálja azt.” (Mt10,38-39)
A kereszt létünk ellentétes oldalainak jelképe: Összeköt eget és földet, a jobbat és a balt, a férfit és a nőt, a tudatost és a tudattalant. C.G.Jung úgy fogalmaz: „A kereszt az „egész-ség” megfelelő szimbóluma”. A kereszthordozás egzisztenciális feladat: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul, vagy súlyosan kárt szenved?” (Lk9,23-25)
Ezt úgy is fogalmazhatnám: Ellenállást tanúsítani az ego törekvéseire. Az aggodalmaktól való szabadulás útja tehát: eljutni szívünk – s aggodalmaink – mélyére, szívünk legbenső alapjához, Jézushoz, aki maga a béke! Mondhatjuk az apostollal együtt:
„Ki ragadhat el minket isten szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? … De mindezen diadalmaskodunk ő általa, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban a mi Urunkban van.” (Róm8,35-39)