Aki Istennel kapcsolatba akar kerülni, 18

18.- Aki az igaz Istennel kapcsolatba kerül, tanúságtevő lesz az idegen isteneket tisztelő, ateista világban is

(Bours – tanúságtevés)

Olvasmány: 2Királyok 5,1–19

Az elbeszélésben szereplő Izraelből származó fiatal rabszolganő, akinek még a nevét sem ismerjük, csak mellékszereplőnek tűnik a történetben, pedig nélküle Naamán gyógyulása nem történhetett volna meg.

Ez a fiatal lány, aki idegen földön, idegen isteneket tisztelő emberek között élt, nem veszítette el Jahvéban való hitét, vagyis hogy ő az egyetlen Úr, rajta kívül nincs Isten, aki életet tudna adni az embereknek, illetve akitől szabadulásunkat, gyógyulásunkat remélhetjük. És ezt a hitét nem rejtette véka alá. Látva urának nyomorát, betegségét, feltárja meggyőződését, hogy az ő Istenének prófétája, biztos meg tudná gyógyítani Naamánt. Ezért küldi őt Elizeushoz. Hogy mennyire gyümölcsöző volt ennek a szolgálónak a tanúságtevése, azt a történet végén olvasható változásokból láthatjuk meg.

Naamán így szólt: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben” … majd így szólt Elizeushoz, a prófétához: „… adjatok egy szekér földet, amennyit egy pár öszvér elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be égő és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”

Nem tudjuk, miként folyt a beszélgetés Naamán és a lány között, miután hazatért a Jordán mellől. A nevét továbbra sem tudjuk meg. Mindenesetre, ha a tanúságtevése tele lett volna kétellyel, félelemmel, meghasonlottsággal, Naamán bizonyára nem indul el Izrael földjére. Rendíthetetlen hite mély hatást gyakorolt a vezérre.

Jézus mondja egy alkalommal: „Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: Emelkedj föl és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond – úgy is lesz.”

Eszembe jut egy történet, amelyet Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója mesélt fiataloknak:

Chiara még egyetemista, amikor filozófiatanára, aki ateista meggyőződésű volt, sokszor pejoratív módon beszélt a hívő emberekről. Mindig nagyon cinikusan és gúnyolódva nyilatkozott az Egyházról. Chiara nem tudta csendben hallgatni a mondatait. Állandóan vitába szállt vele. Társnői csitítgatták: Ne törődj vele! Év végén még megbuktat, mert állandóan szembeszállsz vele. De Chiara továbbra sem maradt csendben. Év végén az utolsó előadás alkalmával tanára több diáknak vizsga nélkül megajánlott osztályzatot. Egyedül Chiarának ajánlott meg jelest.

„Mert aki megvall engem az emberek előtt, azt és is megvallom Mennyei Atyám előtt!”(Mt 10,32)

Egy másik történet velem esett meg.

A gimnáziumban volt egy történelemtanárom, a fényes szelek időszakának a gyermeke. Nem szerette a németeket. Mint sváb gyereket (Hofhernek hívnak) mindjárt az év elején kiszúrt magának. Én lettem az osztályban az „ügyeletes náci”. Volt még egy lány, akiről kiderült, hogy templomba jár. Ő lett a klerikális reakciósok képviselője. Egy fiú, akinek az apja pedig gumijavító kisiparos volt, a kizsákmányoló tőkés burzsoázia megtestesítője lett. Türr Pista barátom pedig – Türr István tábornok egyenes ági leszármazottja – a megtűrt arisztokrata csökevény.

Ennek az előkelő társaságnak tagjaként végigfeleltem a II. világháború valamennyi csatáját; különösen a nácik gaztetteit kellett ismertetnem az osztály előtt.

Az egyik felelet alkalmával megkérdezi tőlem Béla bácsi (a történelemtanárom): „Mondja Hofher, maga magyar anyanyelvű?” (Már régóta vártam valami hasonló kérdésre.) Meglepte, hogy kapásból válaszoltam neki: „Ha arra gondol, hogy magyarországi sváb nemzetiségi magyar vagyok-e, akkor azt kell válaszolnom IGEN!”

Nagyot nézett! Pillanatokig hallgatott, majd így szólt: „Nem baj. A felelet azért ötös.”

Aki az igaz Istennel kapcsolatba kerül, tanúságtevő lesz az idegen isteneket tisztelő ateista világban.

KérdésekHogy állok én ebben a hitehagyott világban belső meggyőződésem megvallásával?