4.-Aki találkozni akar Istennel, be kell lépni hajlékába
Otthonra találni – a.
Olvasmány: János 1,35–39
Keresztelő János biztatására János és András, ekkor még csak halászok, Jézus nyomába erednek. Jézus észreveszi, megfordul és megkérdezi őket: „Mit akartok?” Így válaszolnak: „Mester – hol lakol?” „Jöjjetek, nézzétek meg” – válaszolt Jézus. Majd ezt olvassuk: Aznap nála maradtak.
Az egyik legmélyebb vágyunk, hogy „otthon legyünk ebben a világban”, és megismerjük gyökereinket! Vajon Jézus hol lakik, hol van az otthona?
Az otthon, az a hely, ahol zavartalanul önmagam lehetek. Nem kell szerepeket játszanom, az lehetek, aki vagyok! Otthonosan érezhetem magam, kiléphetek hivatali szerepeimből. Nem kell állandóan a farizeusok vizslató szemeitől tartanom.
Már a zsoltáros is ilyen otthonról álmodik:
„Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam:
hogy életem minden napján
az Úr házában lakjam.
Hogy élvezhessem az Úr édességét,
és szemlélhessem szent templomát.
A bajnak napján elrejt hajlékában,
megvéd sátrának oltalmában,
és sziklára állít engem”
(27. zsoltár27, 4–5)
Az otthonnak ezt a biztonságát, közvetlenségét, meleg légkörét jól érzékelteti egy svéd gyermekvers, melyben két kisfiú beszélgetnek egymással, a családi esti vacsorákról. Az egyik gyerek így szól:
„Nálunk a vacsorát Sóderpartinak hívják!
Mindenki nyomhatja a sódert és azt mond, amit akar!”
A társa elgondolkodik. Ez a „sóderparti” azért, mondjuk meg őszintén, ostobán hangzik!
„Nálunk sajnos csak közönséges vacsora van.”
Biztos, hogy Jézusnál is egy „különleges sóderparti” lehetett, hiszen az evangélista megjegyzi: „aznap nála maradtak”!