Aki Istennel kapcsolatba akar kerülni, 4

4.-Aki találkozni akar Istennel, be kell lépni hajlékába

Otthonra találni – a.

Olvasmány: János 1,35–39

Keresztelő János biztatására János és András, ekkor még csak halászok, Jézus nyomába erednek. Jézus észreveszi, megfordul és megkérdezi őket: „Mit akartok?” Így válaszolnak: „Mester – hol lakol?” „Jöjjetek, nézzétek meg” – válaszolt Jézus. Majd ezt olvassuk: Aznap nála maradtak.

Az egyik legmélyebb vágyunk, hogy „otthon legyünk ebben a világban”, és megismerjük gyökereinket! Vajon Jézus hol lakik, hol van az otthona?

Az otthon, az a hely, ahol zavartalanul önmagam lehetek. Nem kell szerepeket játszanom, az lehetek, aki vagyok! Otthonosan érezhetem magam, kiléphetek hivatali szerepeimből. Nem kell állandóan a farizeusok vizslató szemeitől tartanom.

Már a zsoltáros is ilyen otthonról álmodik:

„Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam:

hogy életem minden napján

az Úr házában lakjam.

Hogy élvezhessem az Úr édességét,

és szemlélhessem szent templomát.

A bajnak napján elrejt hajlékában,

megvéd sátrának oltalmában,

és sziklára állít engem”

                              (27. zsoltár27, 4–5)

Az otthonnak ezt a biztonságát, közvetlenségét, meleg légkörét jól érzékelteti egy svéd gyermekvers, melyben két kisfiú beszélgetnek egymással, a családi esti vacsorákról. Az egyik gyerek így szól:

„Nálunk a vacsorát Sóderpartinak hívják!

Mindenki nyomhatja a sódert és azt mond, amit akar!”

A társa elgondolkodik. Ez a „sóderparti” azért, mondjuk meg őszintén, ostobán hangzik!

Nálunk sajnos csak közönséges vacsora van.”

Biztos, hogy Jézusnál is egy „különleges sóderparti” lehetett, hiszen az evangélista megjegyzi: „aznap nála maradtak”!