7.-Aki istennel kapcsolatba kerül,
megtörténhet vele, hogy örömében táncot lejt – a.
Dávid énekli: „Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak.” (Zsolt27,6)
„Ujjongjatok az Úrban igazak,
a hívőkhöz illik a dicséret!
Dicsőítsétek az urat citerával,
tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!
Énekeljetek új dalt az Úrnak,
daloljatok neki
szép öröméneket zengve!”
Dávid Isten iránti tisztelete elérte csúcspontját!
Életének középpontjává vált az Isten, – ezért ujjong.
„Aki Istennel kapcsolatba kerül, megtörténhet vele, hogy örömében táncot lejt”
Megtapasztaltam már ezt a pillanatot életemben? „Miként fogok majd örvendezni, mikor felfedezem, hogy Isten, Isten?” – kérdezi magától Charles de Foucauld.
Megtapasztaltam már, hogy Isten a középpont, és ez a sugárzó középpont mindenen áthatol? Amikor ezt megtapasztalom, életem középpontjában feltörhet egy végtelen Öröm!
Müller Péter az „Isten bohócai” című könyvében a következő gondolatokkal találkozunk:
„Csak a tánc, a muzsika, a költészet. Tudjuk, hogy az igazi istenszeretetben el kell égnünk.” Ebben az önfeledt pillanatban gyakran megjelenik a halál. Ami a léleknek extázis, a testnek kín. És fordítva, egyszerre extázis és kín.
Dávid belépett az örökkévalóságba.
Müller Péter így folytatja saját gondolatait: „Ez nem azt jelenti, hogy sokáig… Ez nem nagyon-nagyon hosszú idő, hanem nincs-idő! Nincs elmúlás és nincs születés. Csak a VAN van! Ha van rajtad karóra, itt eltűnik rajta a mutató. Nem emlékszel semmire, és nem vársz semmit, mert olyan maradéktalanul boldog vagy, hogy nem hiányzik semmi … .
A FÉLELMET ÉS A VÁGYAT, A SÓVÁRGÁST ÉS A REMÉNYT, A SZORONGÁST ÉS A KÖZÖNYT ÁTVARÁZSOLOD MUZSIKÁVÁ ÉS KÖLTÉSZETTÉ. TÁNCODBAN MEGSZŰNIK AZ ÉN ÉS A TE, MINT EGY KÖZÖS ÁLOMBAN, EGGYÉ OLVADSZ A PÁRODDAL. EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN MEGMARADNI CSAK ADDIG LEHET, MÍG AZ ÖNFELEDSÉG MÁMORÁBAN ÉLSZ.”
„ÉLEK ÉN, DE MÁR NEM ÉN ÉLEK, HANEM … Ő ÉL BENNEM!” – mondja az apostol.
Jézus kereszthalála, egy különleges haláltánc. Egy kiáltás a kereszten: „Kezedbe ajánlom lelkemet!” És ennek a „haláltáncnak” egyenes folytatása az Exultet által kísért feltámadás!
Ki érti ezt? Csak azok, akikről Dávid is beszél! Nem érti sem Saul, sem lánya Michal.
„Igenis táncolok. Sőt még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki.”(2Sámuel6,21-22)
„Áldalak téged Atyám, mennynek és földnek Ura,
Mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kisdedeknek jelentetted ki.
Igen Atyám, így tetszett neked.”(Mt11,25-26)
„Aki Istennel kapcsolatba kerül, megtörténhet vele, hogy örömében táncot lejt”
KÉRDÉS:
Mi vált ki bennem ekkora örömet Isten iránt?